Vasárnap reggel ugyanúgy kezdődött, mint az előző, összefutottunk reggeli közben a titokzatos osztogató idegennel ( lásd: előző bejegyzés ). Ezúttal kicsit beszélgettünk is vele, és kiderült, hogy azért osztogat pénzt, mert egész életében csak jó dolgok történtek vele, és szeretne másoknak is örömet szerezni. Legalábbis nekünk ezt mondta. Ekkor már egy közös fotó is készült vele:

Miután összeszedtük magunkat elindultunk megnézni Delaware fővárosát, Dover-t, ami a nevéhez méltóan akár Angliában is lehetne, főleg az állami parlament környékét nézve. Kissé odébb azért már megtalálni az amerikaias jegyeket is. A korai, kissé borongós időben rajtunk kívül gyakorlatilag senki nem volt az utcákon.

Kiautóztunk arra a város melletti tengerpartszakaszra, ahol állítólag csak úgy nyüzsögnek a tőrfarkú rákok, de úgy tűnik nem novemberben. Kis keresés után Miki azért talált egy tetemdarabot. Ahogy elhagytuk Dover-t még megálltunk a helyi autóverseny pálya mellett, ahol találkoztunk Miles-al, az autózúzó szörnyeteggel.

Delaware-ben még egy településen álltunk meg, egy New Castle nevű tengerparti kisvárosban. Igazán idilli hangulatú kis település ez, ahol a házszámokat néha a bejárati ajtó alá teszik, a házak sokfelé dekorálva vannak ezzel-azzal, és ahol megkóstoltuk a helyi specialitás szendvicseket is.

Utunk utolsó állomása Atlantic City volt. Itt már jártunk egyszer nagyon régen, még két évvel korábban, de csak éppen hogy futólag körbenéztünk. Most viszont végigsétáltunk a part menti pallós sétányon, ahol a város teli van élettel, minden sarkon történik valami, és mindettől persze a mi gyerekeink megőrültek, hatalmas fel-alá rohangálás volt.

Miután megvacsiztunk a Hard Rock Cafe-ban, és elindultunk vissza a kocsihoz már sötétben, akkor meg cipelni kellett őket. Ez a hely amúgy tiszta Las Vegas, kicsit kevesebb ugyan a kaszinó, de minden a szórakoztatásról szól, a végtelenségig fokozva a látványosságot. Azért már itt is érződött, hogy utószezon van, két hónappal korábban tuti több dolog lett volna nyitva, és a hatalmas homokos strand sem állt volna üresen. Azért menő falra vetítés most is volt még.

Hát így értek véget az Amerikán belüli utazásaink. Sokfelé jártunk, igyekeztünk mindent látni, és ez többé kevésbé sikerült is. Egyetlen dolog maradt csak ki, nem láttuk Colorado és Utah nemzeti parkjait, pedig az tervben volt. Sebaj, egyszer majd oda is elmegyünk. 2014-ben egyébként annyira sokat sikerült utaznunk, hogy itt Atlantic City-ben elkészült az év 10000. fényképe, ez konkrétan az, amin Kata látható este a deszkákon.

Azért New Yorkba még bementünk a következő hétvégén egy nagyon különleges programra, de erről majd a következő bejegyzésben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.