Az utolsó napunk Amerikában leginkább fárasztó volt, és volt benne némi idegeskedés is. Azért mindeközben búcsút is vettünk a helytől, amely 2 és fél évig az otthonunk volt.

Reggel úgy keltünk fel, hogy minden készen áll, a bőröndök kvázi össze vannak pakolva, csak a legszükségesebbek nincsenek benne, a ház előtt pedig ott állt az autó, amit Miki két nappal azelőtt bérelt ki, és amelyet a Kennedy reptéren kell leadnunk majd. Egyetlen elintézetlen ügyünk volt, a TV és az internet szolgáltatás hardvereinek visszaszolgáltatása. A gépünk este indult, úgyhogy még itt volt az egész nap a búcsúzkodásra.

Miki reggel át is ugrott a szomszédos településre leadni az eszközöket, ahol a szolgáltatónk egyik telephelye található, és ahol a saját weboldaluk szerint vasárnap délelőtt le lehet adni az ilyesmit. Valami hetedik érzéke súghatta, de biztos ami biztos még meg is kérdezett egy help desk-est erről, aki biztosította róla, hogy ott és akkor le lehet adni. Ahogy már sejthető a fogalmazásból, az adott helyen közölték, hogy itt bizony nem lehet leadni, vigyük máshova. Gyors tanakodás után kitaláltuk, hogy majd leadjuk valahol a reptér felé menet, kinéztünk két helyet biztos ami biztos.

Délelőtt még összepakoltunk pár zacskó szemetet (mármint korábbi cuccainkat, amiket kidobásra ítéltünk), majd Miki átvitte a maradék kaját meg játékokat két Greenwich-i ismerősünknek. Ezután bepakoltuk a kocsit, elbúcsúztunk Tocci-éktól, tettünk még egy kört Greenwich-ben, és elindultunk a reptér felé.

Útközben megálltunk a második telephelyén a szolgáltatónak, de az is zárva volt. Ezen a ponton kezdtünk kissé idegesek lenni. Bronx-ban megálltunk egy bevásárlóközpontban, ahol a harmadik telephelye volt a szolgáltatónknak, amely akkor és ott a weblapjuk szerint átveszi a cuccot. Ennek a parkolójában nekimentünk egy oszlopnak, amely jókora csíkot húzott végig a bal hátsó ajtón. Mindezt betudhatjuk annak, hogy a karácsonyi őrületben lépésben tudtunk haladni, és bár sok idő volt még az indulásig, azért az ember csak ideges tőle. Ráadásul ott lebegett a fejünk felett, hogy mi lesz, ha nem tudjuk leadni? A kárt amúgy nem kellett megtérítenünk, mert biztosítottuk a kocsit erre a két napra.

A bevásárlóközpontban a szolgáltatónak egy pultja volt a folyosón, ahol nem volt sehol senki. Mondhatni már meg sem lepődtünk ezen, mindenesetre az eszközöket nemes egyszerűséggel ott hagytuk, mi megtettünk mindent. Érdekesség, hogy pár napra rá kaptunk egy e-mailt, hogy köszönik, hogy visszavittük az egyiket, de a másikat se felejtsük el visszavinni.

Szóval végül kiértünk a reptérre, ahol Miki kitette Katát, Bertit, és a csomagokat, majd Pannival megtankolta és visszavitte az autót. Szerencsére nem szívóztak a sérülésen, mivel ott volt a biztosítás, csak mondták hogy menjünk. Ezután a reptéri vonattal Miki Pannival és egy gyereküléssel visszament a váróba, ahol a család többi részét hagyta. Szóval ott voltunk a reptéren, 2 szülő, 2 gyerek, 2 gyerekülés, 4 koffer, 2 hátizsák, 3 szatyor. Miki hősiesen egyedül feladta a négy koffert, amelyek között szükséges volt némi anyagmozgatás, hogy mind a megfelelő tömegű legyen. Mindeközben Kata hősiesen egyedül kordában tartotta a két nagyon fáradt és nyűgös gyereket. Felszállás előtt a váróból még felhívtuk pár ismerősünket, hogy elbúcsúzzunk tőlük. Amikor végre felszállhattunk a repülőre a gyerekek hamarosan el is aludtak, végre jött egy kis nyugi.

Mindennek eredményeképpen egész frissen érkeztek meg Frankfurtba, nem úgy mint a szüleik! Itt aztán egy laza 5 órát várakoztunk az átszállásra, amit nagyrészt a pöpec játszótereken töltöttünk. Mármint mi szülők a játszóterek mellett szenvedtünk, miközben a gyerekek fel-le rohangáltak, és játszottak.

Végül 14 órával az indulás után, és úgy 30 órával az utolsó alvásunk után leszálltunk Magyarországon, ahol a reptéren ott várt minket a széles család, szülők, testvérek, és a gyerekek unokatestvérei. Ezzel véget is ért ez a különleges 30 hónap az életünkből.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.