Az 5. napot egy az egyben New Orleans-ben töltöttük, és utólag elmondhatjuk - ahogyan azt előre vártuk is - hogy ez volt az utunk legjobb állomása! New Orleans egészen varázslatos hely, még ha egy kicsit melegebb is volt a kelleténél, fantasztikus élményekben volt részünk. Ahogy kiléptünk a hotelből, és elindultunk sétálni máris egy pálmafás sugárúton találtuk magunkat, ahol vagány piros villamosok jártak:

A nap további részét lényegében végig a French Quarter-ben, vagyis a Francia Negyedben töltöttük. Ezen a környéken minden ház úgy 1-2-3 emelet magas csak, és majdnem mindegyik emeleten van egy igen míves vasrácsos erkély, ami gyakran az egész szinten végig fut. Az utcáknak francia neveik vannak, és ezeket minden sarkon a földre kirakott csempék is jelzik. Sokfelől szól a zene, és bár csak szép lassan kezdett éledezni a város, mégis érződött, hogy ez egy igen csak pezsgő hangulatú hely!

Tettünk egy kis sétát a Mississippi partján is, ahol megnéztünk egy igazi gőzhajót a gyerekek nagy örömére, majd folytattuk a nézelődést a Francia Negyedben. Már korábban is észrevettük, hogy ebben a városban az egy négyzetméterre jutó őrültek száma jóval magasabb, mint a nagyátlag, de szerencsére nem a veszélyes fajtából valók. Szóval lépten-nyomon láttunk fura embereket. Aztán az egyik meg is szólított minket, egy 25 év körüli nagyon kövér lány támadt le minket haláli szöveggel. Azzal kezdte, hogy meg kell bírságolnia minket, mert túl gyorsan megyünk, Miki túl jóképű, és nem mosolyogtunk, pedig az kötelező. 10$-t szabott ki ránk, amit be is fizettünk, mert mint kiderült alapvetően jótékony célra gyűjt ( legalábbis nekünk ezt mondta, és még valami igazolványa is volt ). Mindenesetre kaptunk egy francia liliomos baseball sapkát is a pénzért.

New Orleans főtere is igazán impozáns, a Mississippi partján található. Ahogy telt a nap, egyre több lett az ember mindenfelé, és egyre több helyen szólt a Jazz is. A főtéren pár utcai zenész játszott, mi meg őket hallgatva ettünk némi édességet, amit egy francia cukrászdában vettünk.

New Orleans-ban nagyon erőteljesen jelen van a Voodoo kultusz, ami egyfajta helyi ezoterikus kultúra, amelyben központi szerepet kap a halál. Mindez fokozottan jelen volt, mivel Halloween előtt két héttel voltunk ott. Sokfelé találhatóak Voodoo boltok ahol kellékek és szolgáltatások kaphatóak, bár ezeket nagyrészt turisták látogatják, akik szeretnének egy jó sztorit mesélni, ha hazamennek. Mindenesetre sokfelé látni a házakon a fekete leples kaszás halált, csontvázakat, szellemeket, zombikat stb. Számunkra a csúcs az a hotel volt, amelyen egy tábla állt, miszerint a táblától balra kísértetjárta, míg a táblától jobbra kísértetmentes szobák találhatóak, mindenkinek igény szerint.

A sok séta és egyéb izgalom után ekkorra már kezdtünk megéhezni, ráadásul igencsak meleg is lett, úgyhogy beültünk a helyi Hard Rock Cafe-ba. Miközben benn ettünk, az utcát előttünk ellepték a rendőrök, még amikor kijöttünk akkor is ott voltak, de arra nem derült fény, hogy mi volt az akció lényege.

A késő délutáni ebéd után sétáltunk még egy keveset a Francia Negyeden kívül is. Útközben találtunk egy emléktáblát, amely szerint azon a ponton tartott egy beszédet Kossuth Lajos 1852-ben. A séta végén megint a Mississippi partjára értünk, nem messze a hotelünktől, vissza is tértünk a szobánkba, hogy pihenjünk kicsit.

Azért is tértünk vissza pihenni, mert mindenképpen vissza akartunk menni megnézni az esti New Orleans-t, úgyhogy miután a gyerekek aludtak 1-2 órát, nekivágtunk 8 körül újra a városnak. Ekkor már tényleg minden a buliról szólt, gyakorlatilag minden második ház aljában volt valamiféle szórakozóhely. Ezekből nagyrészt a jazz szólt, de rock és disco zene is volt bőven, itt mindenki megtalálhatja a neki való helyet. Az utcák pedig telis-tele voltak emberekkel, jóval többen voltak, mint napközben bármikor. A zenekarokat - már amelyiket egyáltalán látni lehetett az embertömegektől - sajnos nem engedték, hogy lefilmezzük, de az utcán táncoló embereket azért megörökítettük két rövid videóval. Az elsőn látható úriember - ha nem lenne egyértelmű - a testére szerelt mosódeszkaszerűségen húz végig egy kanalat, hogy kisebb hozzáadott értéket teremtsen a zenéhez.

Hazafelé menet úgy 10 perc különbséggel először egy ősz hajú konzervatív öreg néni, majd egy totál részeg agyontetovált rocker közölte Mikivel, hogy nagyon szép családja van. Mit lehet erre mondani? Úgy látszik széles társadalmi csoportok szerint szépek vagyunk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.