Ezen bejegyzés két felét külön-külön írtuk, úgyhogy most következzen egymástól függetlenül az, hogy hogyan emlékszünk vissza erre a két és fél évre.

Kata: Mi hiányzik Amerikából?

Nehéz arra a kérdésre válaszolni, hogy mi volt a legjobb Amerikában, vagy az egyszerű válaszom az volna, hogy hát az hogy ott voltunk, ott éltünk.

Szerencsés két és fél év volt az életünkben. Nagyjából tudtuk, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznünk, ha semmi rendkívüli nem történik velünk - és szerencsére semmi rendkívüli nem történt - pontosabban, ami történt, az is inkább pozitív volt, mint negatív. Na, és abszolút tudtuk, hogy mit szeretnénk abban a 30 hónapban kezdeni magunkkal, és ebben a gyerekeink is partnerek voltak, szóval, klappoltak a dolgaink!

Tényleg! Jó volt nekünk ott!

Miki elég sok tapasztalatot szerzett a munkájában, talán kicsit jobban meg is becsülték, mint itthon, én pedig még ha nem is minden pillanatban, de azért szerettem otthon lenni (és idézőjelesen is otthon lenni) az amerikai környezetben a gyerekekkel.

És ami a közös lényeg volt Mikivel, hogy utaztunk, sokat, sokfelé és nem törekedtünk arra, hogy mindig mindent kimaxoljunk, hanem elfogadtuk a határainkat, és a gyerekek által szabott kereteket, és azon belül jól éltünk a lehetőségeinkkel.

Szóval, jókor voltunk jó helyen, jó helyeken, és rengeteg szépet láttunk! (Ahogy ez a blog is leginkább arról szólt, hogy miket láttunk, tapasztaltunk!)

Amerikában rengeteg gyönyörű és/vagy nagyon érdekes hely van, és könnyű kisgyerekkel létezni, mert egy családbarát ország, vagy legalábbis mi ezt tapasztaltuk, akár a helyi életet nézzük, akár az utazásaink során szerzett tapasztalatokat.

És ez nem is minden esetben célzott, mármint valahogy a helyi szokások is úgy alakultak, hogy azokban kisgyerekkel is jól lehet működni, itt például olyanra gondolok, hogy a szállodákban az egyszemélyes ágy is 140 cm széles, úgynevezett queen size bed. Egy ilyenen könnyű együtt aludni egy kisgyerekkel is :).

Na, de nagyon elmentem pragmatikus irányba... Inkább visszakanyarodok az eredeti kérdéshez, szóval, mi hiányzik Amerikából: igazán semmi, és mégis sok minden. Maga az élethelyzet kicsit néha, meg sok kis apróság, mint a CVS gumicukor gyerekvitaminja, a boltban a segítség a pakolásban a pénztárnál, a mindig mosolygós amerikai arcok, a greenwichi könyvtár, na de most már nagyon tágítom a spektrumot... :)

Amikor ott voltunk, akkor itthonról hiányzott például, az az apróság, hogy ott csirkenyakat vagy zúzát soha nem lehetett kapni a boltban, a farhátról már nem is beszélve, pedig milyen jó csirkelevest lehet ezekből főzni..., és komolyabban hiányzott a megszokott "társadalmi-kulturális" beágyazottság, hogy tudom/tudni vélem ki-kicsoda, hogy milyenek a viszonyok, hogy van egy munkám is, ami részben meghatároz engem, hogy nem "csak" anya vagyok, aki otthon van a gyermekeivel. Persze ha tovább maradunk ez idővel kialakult volna, de szerettük az itthoni életünket is, fontos a családunk, a barátaink, akikkel sok élmény, és év köt össze, és igazából nagyon meghatároz már minket, hogy magyarnak születtünk és itt nőttünk fel, ezért nem volt kérdés, hogy itthon akarunk tovább élni.

Miki: Milyen volt Amerika?

Óriási élmény volt két és fél évet Amerikában tölteni. Megismertünk egy másik kultúrát belülről, láttunk valami egészen mást, mint amit korábban az európai utazgatásaink folyamán. Az ember alkotta városok mellett a természet is más arcát mutatja, legalább ekkora élmény volt a sok szép nemzeti park meglátogatása. Nagyon érdekes volt ismerkedni egy keveset a két nagyon másmilyen szomszéddal, Kanadával és Mexikóval is.

Szerencsések vagyunk, hogy a gyerekeink mellett is tudtunk ilyen sokat utazni. Egy kinti ismerősünk hasonló korú gyerekekkel azt mondta, hogy ők egyszer utaztak három év alatt el valahova nézelődni, de az olyan nehezen ment, hogy azóta sem próbálták újra. Nos, a mi gyerekeink szerencsére imádtak utazni, úgyhogy be tudtuk járni a fél országot velük. Ahogy közeledett az utunk vége sokszor éreztük azt, hogy mennyi helyre mennénk még szívesen, de persze minden nem férhetett bele. Csalóka a visszatekintés, mivel az amerikai tartózkodásunk ideje egybeesik azzal az idővel, amikor még a két gyerekkel lehetett utazni, így ha maradtunk volna sem tudtuk volna folytatni ezt az életformát. Összességében így is ez a két és fél év egy nagyon kalandos időszakként marad meg nekünk, amelynek folyamán két hetente jártunk valami érdekes helyen. És persze ne feledjük el, hogy mindez a nászutunk volt, amelyen született egy gyerekünk :)

A helyi sajátosságok mellett az is különlegessé tette ezt az időszakot, hogy egyedül voltunk. Persze már az út előtt itthon is egyedül éltünk, és önálló "felnőtt" emberek voltunk, de ez egy más minőség volt, itt mindent magunknak kellett megoldanunk egy idegen helyen, nem volt ott senki, hogy segítsen a rokonok és a barátok közül. Biztos, hogy ilyen értelemben is sokat alakított rajtunk a kint töltött idő.

Amerika sok mindenben másképpen működik, mint Magyarország. Volt, ami tetszett, volt ami kevésbé, de az biztos, hogy az itt élők nagyon kitaláltak maguknak egy országot, amelyet nagyon szeretnek. Abban az értelemben biztosan jól működik az Amerikai Egyesült Államok, hogy a lakói sokkal boldogabbak, mint mi magyarok. Mi viszont nem tudtunk volna ott boldogok lenni, úgyhogy hazajöttünk, de Amerika, Connecticut és Greenwich örökre egy picit az otthonunk marad.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.