Disneyland nem nekünk való hely. Sok szempontból sem, annak ellenére, hogy eléggé odavagyunk családilag a Disney rajzfilmekért és figurákért, és mégsem. Ennek három oka van: tömeg, tömeg és tömeg.

Reggel korán keltünk, hogy már nyitásra odaérjünk ami sikerült, de már ekkor is szép számmal voltak ott az emberek. Egy átlagos játékra úgy 10 percet kellett várni, ami még úgy rendben is volt. Egy órával később már nem volt játék, ahova ne állt volna legalább 50 perces sor, amit onnan tudtunk, hogy mindegyik mellett ki volt jelezve a várható várakozási idő. És hát a kígyózó sorokat látva nem is kételkedtünk a pontosságukban. Direkt hétköznap mentünk, gondoltuk ekkor kevesebben lesznek, de úgy tűnik az amerikai gyerekek simán kihagynak egy tanítási napot a vidámpark kedvéért, mivel rengeteg iskolás korú volt jelen. Ugyan állítólag a park ekkor még csak 60%-os telitettségen működött, de mi szerintünk ez inkább 200% kéne hogy legyen, vagyis ennek max a felét szabadna beengedni. Délután egy körülre már lépni is alig lehetett a végtelenül sok embertől, ami szerintük még mindig csak 80%-os telítettség.

Szóval, megnéztük, és persze nagyon meg van csinálva az utolsó szögig, de nem nekünk való. Panni még meg is ijedt Minnie Mouse-tól, nem volt hajlandó együtt fotózkodni egyébként egyik nagy kedvencével. Amikor megpróbáltunk felülni egy Micimackós kivasútra, akkor meg annyira nem bírta már a várakozást, hogy előreszaladt tőlünk a sorban, és csak az alkalmazottak segítségével sikerült elkapni. Kora délutánra totál elegünk lett belőle és otthagytuk az egészet.

Általában azt tudjuk mondani, hogy ilyen pici gyerekekkel, mint a mieink totál értelmetlen Disneyland-be menni, nagyobbakkal meg csak szimplán dögunalom egy órát sorban állni egy kb 2 perces menetért valamelyik játéknál. Disneyland szlogenje, hogy a “happiest place on earth”, hát kinek-hogy, a Yosemite Nemzeti parkban sokkal-sokkal boldogabbak voltunk, de erről majd a következő bejegyzésben.

Azért nem hagytuk teljesen veszni a napot, mert a hétfői kisebb autósforgalmat kihasználva felmentünk a Griffith Observatory-hoz, ahol előző napon nem tudtunk parkolni. Innen csodás kilátás nyílik Los Angeles-re, ez volt ennek a napnak a fénypontja.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.