Az utunk egyik kiemelt célja volt, hogy lássuk Texas-t, az USA egyik legismertebb államát - már csak a Dallas miatt is. Utólag úgy látjuk tényleg megérte eljönni ide, mert érdekes volt látni, hogy milyen Houston: élhetetlen, borzalmas, embertelen. Mindezt némiképp enyhítette az, hogy jártunk a szomszédos Galvestonban is, ami viszont csodás hely.

Reggel útba ejtettük a sörösdobozokból készített házat, de amikor odaértünk még zárva volt, úgyhogy belülről nem láttuk.

Már előző este is megfigyeltük érkeztünkkor, és újfent megtapasztaltuk másnap, hogy Houston belvárosa totál kihalt. Mindez nem csoda annak tükrében, hogy a belvároson egy halom autópálya megy keresztül, ahol meg nincs éppen autópálya ott is simán 2x4 sávos utak vannak. Elképesztő a forgalom és a zaj szinte mindenhol, és ennek megfelelően szinte sehol egy sétáló ember. Az utcákon sehol nem lehet parkolni, de tele van a város nagy parkolóházakkal, egyikbe mi is bementünk, mint kiderült az egész totál ingyenes. Látszólag itt mindenki autóval megy mindenhova, aztán gyorsan bemegy az épületbe, ahova jött.

Mi elmentünk egy parkba, ahol azért pár ember lézengett, és egy hatalmas mesterséges vízesés volt. Itt ismerkedtünk meg egy kislánnyal, aki Panniban felismerni vélte szomszédját, ezért végig Sophie-nak szólította. Pannit mindez nem zavarta, hatalmas rohangálásba kezdett a kislánnyal kézenfogva.

Ezután kimentünk a Houston-i űrközpont múzeumába. Panni a belépés után rögtön felfedezett magának egy csúszdát, amiről le sem szállt a következő két órában, úgyhogy felváltva néztük meg a kiállított darabokat, amíg a másikunk Pannira vigyázott. Mindeközben Berti egyszer elhagyta a cipőjét, amiről már-már le is mondtunk végleg, de végül csak meglett. A második képen egy űrrepülőgép műszerfala látható!

A múzeumból egy kis vonattal el lehetett menni pár egyéb űrépületbe is. Az első megálló egy régi, már nem használt irányítóteremnél volt, amelyben hatalmas számítógépek voltak a hőskorból. A második megállónk egy hangárnál volt, amelyben egy több, mint 100 méter hosszú űrrakéta volt található, természetesen elfektetve, a leválási pontoknál szétszedve, de sorban elhelyezve. Az nem derült ki, hogy ezt miért nem lőtték fel végül, mindenesetre ma kiállítási darab. Miközben ezt néztük, Panni is elhagyta valahogy a cipőjét, amit már a visszafelé induló vonatra várva vettünk észre. Mivel még volt pár perc az indulásig, Miki gyorsan visszarohant, és megtalálta az elveszett topánt. Így visszatekintve kisebb csoda, hogy 4 db cipővel hagytuk el a helyszínt.

A nap hátralévő részét a Houston melletti tengerparti településen, Galvestonban töltöttük. Ha valaki erre járna, akkor javasoljuk, hogy inkább itt időzzön, ugyanis nagyságrendekkel jobb hely, mint Houston. Igazi pezsgő élettel teli pálmafás városka pazar főutcával, és egy varázslatos tengerparttal, ahol megnéztük a naplementét, majd visszatértünk a szállásunkra aludni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.