A munkahelyem minden évben rendez egy céges golfozást, amelynek keretében egy golfpályát kibérelnek a dolgozóknak, megkímélve őket az igen drága belépő megváltásától, így ingyen játszhatnak. Na persze csak azok, akiknek van saját golfütő-szettje, akiknek viszont nincs ( pl. nekem ), azoknak igencsak drága bérleti díjat kell kifizetniük. Továbbá a pályára csak galléros pólóban lehet belépni, és mivel ezt elfelejtettem vinni, kénytelen voltam helyben vásárolni egyet, aminek viszont az ára igencsak távol állt azon import pólók árától, amit Kata szokott venni nekem. A vicc az volt ráadásul, hogy lehetőség volt úgynevezett mop-neck pólót venni, aminek nincs gallérja, csak egy picit hosszabb a nyakrésze, és ez is megfelelt, szóval lényegében csak rákényszerítettek, hogy a pólóm helyet vásároljak egy másikat. Nem kevés kiadás után megkezdtem a céges ingyen golfozást.

Golf! Az urak sportja! Valahogy úgy képzeltem el a dolgot, hogy a pályán mindenfelé középkorú üzletemberek hatalmas szivarokkal a szájukban blazírt arccal ütnek egy nagyot a labdába, majd a labda útját kémlelve annyit mondanak: száz millió, megegyeztünk? És hát miért ne egyeznének meg? Nos, ha van is ilyesmi, mint ahogy azt egyes filmekben látni, az nem ezen a napon történt, vagy legalábbis nem itt. A kollégák ugyanis nem milliárdosok,  nagyrészt korombeliek, és nem szivaroznak, amit amúgy is tilos az egész placcon.

A kezdés előtt lehetőségem volt gyakorolni egy kicsit, van egy külön terület, ahol csak úgy a semmibe lehet bombázni a labdákat. Ezen ütögetés folyamán rögtön megértettem, hogy mire való a kesztyű a golfban: ez védi meg a kezet attól, hogy a golfütő szétszaggassa a bőrt, ha véletlenül a földbe ütnének vele. Szerencsére a klubházban volt sebtapasz, ráadásul ingyenesen korlátlan mennyiségben, úgyhogy tudtam folytatni a játékot.

A gyakorlás még egy tévhitemet eloszlatta: előzetesen azt hittem, hogy kezdőként rossz irányba, meg rossz erővel ütöm majd meg a labdát. Nos, ez volt a kisebbik gond, ugyanis maga a labda eltalálása volt az első kihívás. A kezdeti kb minden 10-dik suhintásról azért a nap végére sikerült úgy minden 3-adik suhintásig fejlődnöm. Így néz ki nálam egy sikeres ütés:

Az alapos gyakorlás után nekivágtunk az igazi játéknak. Négyfős csapatokban mozogtunk, amihez kaptunk két kicsi kocsit, ami legnagyobb meglepetésemre benzinmotoros - és emiatt elég hangos - volt, valahogy mindig azt hittem, hogy ezek elektromosak. Az egyik kocsiban Levi barátom és én ültünk, a másikban Tim és John, két ötven körüli kolléga. Őket a korukon kívül az is megkülönböztette tőlünk, hogy ők tudtak golfozni, még saját felszerelésük is volt.

Összesen 12 pályán próbálkoztunk. Mindegyiknél elvileg van egy limit, hogy hány ütéssel kéne megcsinálni, és az íratlan szabályok szerint ha valaki már kétszer ennyinél jár, akkor illik abbahagyni, hogy ne tartsa fel túlságosan a következő csapatot. Büszkén állíthatom, hogy ez két pályán is sikerült, ráadásul az egyiken valami egészen elképesztő és számomra is érthetetlen módon sikerült a megadott limit alatt egyel teljesíteni a feladatot! A jövő Tiger Woods-ának éreztem magam!! Leszámítva ezen kis sikerélményeket alapvetően inkább érdekes volt a nap, mint izgalmas. A kertészeti remekmű táj, a manikűrözött fű, a tavak és a homokcsapdák mind újak voltak számomra. De a legnagyobb élmény egyértelműen a kicsi-kocsi vezetés volt, ez az első 3-4 órában önmagában is elég volt a boldogsághoz. 

Mint kiderült, ha a golflabda kicsit jobban elszáll, akkor nem szokás utána menni, hanem azt veszteségként elkönyvelik a játékosok. Ennek megfelelően viszont mindenhol golflabdák hevernek, és mivel én nem készültem saját állománnyal, csak a cég által biztosított három volt nálam kezdetben, innen-onnan gyűjtögetni kellett, hogy pótoljam a hiányt, ami a rosszabbul sikerült, de legalább labdát talált ütéseim nyomán keletkezett. Összességében így is úgy 15 golf labdával jöttem haza, szóval valamit azért visszanyertem a bérleti díjból!

Szóval egy szó mint száz, érdekes volt, jó volt, de azt hiszem ennyi volt a golf egy életre, ez nem az én sportom. Esetleg a mini verzió.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.