Amerikai tartózkodásunk folyamán sokszor felmerült, hogy meg kéne nézni egy Broadway Musical-t, de valahogy sosem jutottunk oda. Világos volt, hogy ehhez szükségünk van egy bébiszitterre, amit Panni bölcsisnénije vállalt is a böcsiben ( ami egyben az otthona is volt ), de ehhez legalább 6 órát kellett távol lennünk. Ezt pedig Berti valószínűleg nem viselte volna jól, főleg hogy igen későn értünk volna haza.

Aztán jött a váratlan fordulat: megismerkedtünk egy félig magyar családdal, akiknek a csemetéje Panni csoporttársa volt az oviban, és akiknek magyar bébiszittere is volt. Mi ekkoriban már eléggé pakolásztunk össze, és sok fejfájást okozott nekünk, hogy pár nagyobb tárggyal pl bútorokkal mi legyen. Judit, a bébiszitter, akinek ízes tájszólását öröm volt hallgatni le is csapott pár darabra, ami nekünk könnyebbség, neki meg öröm volt. Hálája jeléül felajánlotta, hogy vigyáz a gyerekekre. Úgy döntöttünk most jött el a pillanat musical-t nézni a Broadway-en!

Választásunk nem is eshetett másra, mint a Book of Mormon című darabra, amelyet a South Park alkotói jegyeztek. A darabot a Eugene O'Neill színházban adták, melynek névadója nobel díjas drámaíró. A színház a Broadway legpatinásabb részén, a Time Square környékén található.

Már az odaút is varázslatos volt, szinte hihetetlen volt ennyi idő után az érzés, hogy egy picit most nincsenek ott a gyerekek, végre kettesben lehetünk. A helyszínen aztán kissé ijesztő volt a kígyózó sor, de aztán kiderült, hogy ők azok, akiknek nincsen jegyük, csak reménykednek, hogy majd jut nekik a visszamondottakból. A színháznál rögtön szembeötlő volt, hogy lényegében csak maga a nézőtér az, ahova a nézők mehetnek, nincsen hall, büfé, vagy más közösségi tér, a szünetben mindenki kimegy az utcára, ha nem akar a helyén maradni. Belülről amúgy elég díszes volt.

Maga a darab elég brutálisan polgárpukkasztó volt, a történet szerint fiatal mormon hittérítőket Ugandába küld az egyház, ahol aztán totál csődöt mond az a sok begyakorolt panel, amelyeket a jólét közepette unatkozó amerikaiakra terveztek. A tömény blaszfémiával teli történet végén azért happy end van, amelynek folyamán a helyi lakosság és a hittérítők összeborulnak a korábban alábecsült dagi hittérítő vezetésével, aki megtalálja a megoldást. Érdekes módon a közönség nem csak 30 év alattiakból állt, a nézők legalább fele 50 felett volt, úgy tűnik errefelé sok az idősödő liberális.

A színház után még sétáltunk egyet a már karácsonyi hangulatot árasztó New York-ban. A Times Square-en szembesültünk egy halom másik musical plakátjával, kicsit el is játszottunk a gondolattal, milyen jó lenne még egy csomót megnézni. A Hard Rock Cafe-ba is beültünk a pult mellé egy szelet tortára, majd később a séta végén a méltán népszerű Halal Guys-tól is vettünk egy tál húsos-rizses-salátás arab kaját. 

Csodás este volt, a kulturális élvezetek mellett a kettesben levés is már régóta hiányzott az életünkből.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.