Június közepén nekiindultunk felfedezni a tágabb környezetünket, első állomása ezen expedíciósorozatnak Vermont állam déli részének megtekintése volt. Vermont egy viszonylag kisebb állam tőlünk úgy 200km-re északra, no de hát errefelé 200km nem távolság, úgyhogy egyik péntek este el is mentünk a New York állambeli Albany-ba, ami pont a Vermont-i határ mellett van, és ahol a szállásunk volt. Szombat reggel pedig beléptünk Vermontba. Egy apró bökkenő volt, hogy a GPS-ünk valamiért nem hajlandó Vermont-i címre navigálni minket, ha ugyanis ilyet kértünk tőle, azonnal lefagyott. Érdekesség, hogy önmagában a Vermont-ban való navigálással nem volt gondja, amikor hazamentünk, simán osztotta az útirányokat Vermontban is, csupán az itteni úticélokat nem szereti.

Miután sétáltunk egy kicsit egy Poultney-nevű kedves kisvárosban, elmentünk megnézni a Wilson kastélyt, ami a környék egyik legnagyobb látványossága minden útikönyv és internetes oldal szerint. Arról azonban sajnos egyik helyen sem számoltak be, hogy éppen felújítás alatt van. Kívülről azért így is meg tudtuk nézni:

A következő állomásunk egy márvány múzeum volt. Vermont híres a márvány kitermeléséről, ezt mutatja be ez a múzeum is, ami büszkén hirdeti azt is, hogy számos híres amerikai és külföldi épület márványzata Vermontból származik. Minket legjobban az elnököket ábrázoló domborműsorozat fogott meg. Azért azon elgondolkodtunk, hogy ha majd egyszer bekerül ebbe a kiállításba Barack Obama is, akkor az ő portréját fekete márványból faragják majd ki?

Ezt követte egy kis kirándulás, meglátogattuk Vermont egyik nemzeti parkját, a Gifford Woods parkot, ahol egy kis erdei túrát tettünk meg, majd egy gyönyörű szép és végtelenül békés kis tó partján sétálgattunk:

Ekkorra már kezdtünk megéhezni, úgyhogy megálltunk a Long Trail sörgyár bemutató épületénél egy igazán idilli erdei patak mellett lévő étteremben enni. Itt volt lehetőség arra, hogy az ember egy korsó sör helyett 6x1 deci sört kér, így végigkóstolhatja az összes éppen kínálaton lévő Long Trail sört! Éltünk is a lehetőséggel, még Kata is elcsábult annyira, hogy minden pohárból egy picinykét megkóstoljon:

Ezután érkeztünk el utunk talán legszebb részéhez, ami nem más mint Woodstock. Ez nem az a Woodstock, hanem a Vermont-i, ahol könnyűzenei fesztivál talán sosem volt, viszont egy nagyon idilli kisváros az van, ahol még folyó fölött álló ház is található:

Végül a napunkat Quechee-ben zártuk. Itt található egy vízesés ( amiről sikerült egy már már giccsbehajlóan naplementés képet készíteni ), továbbá ennek partján Simon Pearce üvegfújómester cégének központja, ahol megtekinthető a folyamat maga is - na persze nem maga a mester, hanem ifjú tanítványai dolgoznak a turisták bámészkodása közepette. Végül még éppen sötétedés előtt megtekintettük a Quechee szurdokot, amit a keleti part Grand Kanyonjának is neveznek. Ez azért kissé túlzás, mivel ez mindössze úgy 100 méter széles, és úgy 50 méter mély, de azért így is elég látványos:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.