Egy hétvégi napon február közepén Tocci néni kopogtatott az ajtónkon. Tört angolságával közölte, hogy van egy kis gond a kéménnyel,  és hogy most mindjárt megoldják, de addig ki kéne menni a lakásból. Gondoltuk hogy hát rendben, akkor kimegyünk, amúgy is terveztünk aznapra egy sétát, bár csak úgy egy órával később, de hát annyi baj legyen, előrehozzuk. El is kezdtük összekapni magunkat, öltözködés, pelenkacsere a gyerekeken stb.

Ahogy szedelődzködtünk, hirtelen feltűnt az egyik ablakon kinézve, hogy egy tűzoltóautó áll a ház mellett. Aztán ahogy jobban kinéztünk kiderült, hogy igazából három is áll a ház mellett. Ekkor kezdett gyanús lenni a helyzet. Miután lementünk, azt láttuk, hogy a három autóhoz tartozik kb 10 tűzoltó, akik tesznek-vesznek, bár mintha már végeztek volna a nagyjával. Szerencsére ekkor már a helyszínen volt Mike is, Tocciék fia ( akivel valamivel könnyebb az angol nyelvű kommunikáció ), és ő elmondta, hogy kigyulladt a kémény, és azt oltották el.

A munkálatokat már valóban befejezték lényegében, leginkább csak a jegyzőkönyveket vették fel, meg nézegették Tocciék kandallóját, hogy milyen állapotban van a történtek után, ugyanis pár tégla valahogy leesett bele a kéményből. Habár az oltást már befejezték, az egyik tűzoltóautó még a ház fölé nyújtott létrával állomásozott a ház mellett.

Lényegében ennyi a történet, elmentünk sétálni, és mire hazaértünk, már eltűnt minden tűzoltó a helyszínről. Mindenesetre azóta sejtjük már, hogy miért van a hatvanezres Greenwich-nek hat tűzoltóállomása. Álljon itt zárásként egy kép a mi kis Cos Cob-i tűzoltóállomásunkról:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.