Az áramszünetünk 6. és 7. napja hétvégére esett. Éppen ekkortájt jött el az is, hogy már nagyon untuk a minden esti sötétben levést, úgy döntöttünk hirtelen felindulásból, hogy a hétvégét inkább egy kétnapos ottalvós kirándulással töltjük. Rögtönzött programunk folyamán kicsiny államunk túlvégéig elmentünk, majd a fővárost is megnéztük, és végül vasárnap este tértünk haza a sötét lakásunkba. Nade vegyük csak szépen sorjában.

Első állomásunk New Haven volt, azon belül is a fő látványosság a Yale egyetem. Pár órát sétálgattunk csak itt, de lehetett volna akár egy egész napot is itt tölteni. Igazán idilli sétálni a háromszáz éves épületek között, főleg annak tudatában, hogy a világ egyik legjobb egyetemének ad otthont. Elhatároztuk, hogy ide még vissza is jövünk egyszer egy egész napra.

Utunk második állomása a Foxwoods nevű indián kaszinó volt, de még odafelé menet megálltunk egy kis idilli tónál is, ahol Panni vezetett egy kicsit.

Az indián kaszinót két okból látogattuk meg: egyrészről, hogy ilyet is lássunk, másrészről mert volt Hard Rock Cafe-juk. Nemrég jártunk Las Vegas-ban, úgyhogy azért már felkészülve érkeztünk kaszinó téren, de azért volt meglepetés. Vegas-ban ugyanis végtelen mennyiségű nyerőgép van mindenhol, és sok ember is van persze, de azért mindig van bőven szabad gép. Itt viszont elég véges mennyiségű gép volt, és sok-sok szerencsejátékra vágyó ember, úgyhogy szabad gép nem volt, várakozó emberek viszont annál inkább. Giccsben sem volt hiány.

A kaszinózás után elmentünk aznap esti szállásunkra, ami Berlinben volt ( érdekesség, hogy Berlin mellett volt egy East Berlin nevű település is ). Másnap innen mentünk be Hartford-ba, ami Connecticut fővárosa. Elsőként az állam parlamentjéhez mentünk, amely előtt néhány régi autócsodát mutogattak éppen.

Ezután jött a fő attrakció, a nagy felvonulás! Mint kiderült, ezt minden évben megrendezik, és kb bárki felvonulhat. A dolog úgy indult ugyanis, hogy a rendőrség motorosai gördültek először előre, majd jött a hadsereg, tűzoltóság, stb. Ez még eddig nem is volt furcsa, de aztán jöttek a helyi iskolák, ez is rendben volt, majd olyasmik, mint pl a partiőrség hajóval (!), de még ez sem volt igazán furcsa. De amikor elkezdtek olyan transzparens alatt menetelő emberek jönni, mint pl. Hartford-i ukrán veteránok ( 3 igencsak vén veterán ), ekkortájt éreztük úgy, hogy ha jelentkeztünk volna a szervezőknél hogy mi vagyunk a Greenwich-i magyarok, gond nélkül jöhettünk volna.

Utolsó programpontunk egy autókiállítás és vásár volt. Nem vagyunk nagy autómániások, még sosem jártunk ilyesmin, de ez volt aktuális, és gondoltuk miért is ne? Ráadásul néhány méregdrága sportkocsin kívül mindegyikbe bele is lehetett ülni, úgyhogy egy rahedli autót ki is próbáltunk.

Végül egy kis nosztalgiázás is volt: több mint 4 év után újra türkiz luxus sportkocsiba ülhettünk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.