Amerikai utunk folyamán voltak olyan dolgok, amikről szeretnénk még említést tenni, mert meghatározó volt az ittlétünk folyamán. Következzen most 12 ilyen dolog, ami nem köthető egy konkrét utazáshoz, vagy időponthoz, de mégis jelentős volt a mi életünkben.

1. Angela

Kata szeretett volna a gyerekeken és a háztartáson kívül valami mással is foglalkozni, ezért valami önkéntes munkát keresett. Így talált rá a Family Center nevű civil szervezetre, ahol lehetőség volt idős embereket látogatni, hogy legyen társaságuk. Kata jelentkezett, majd úgy két hónap háttérellenőrzés után elkezdte Angelát látogatni, és időről időre ide-oda fuvarozni. Az idős asszony El Salvadorból érkezett Amerikába 25 évvel ezelőtt, és eléggé törte az angolt a mai napig. A kommunikáció ezért kicsit nehézkes volt, de egy nagyon kedves embert ismert meg Kata így is a személyében.

2. Stepping Stones

Egy év után fedeztük fel a pár várossal odébb lévő játszóházat, a Stepping Stones-t. Éves bérletet vettünk ide, ami nagyon jó befektetésnek bizonyult, Kata nagyon sokat vitte ide a gyerekeket hétköznapokon. A sok érdekes és kreatív játék még a szülőknek is izgalmas volt, hát még a gyerekek hogy imádták!

3. Fedett hidak

New England specialitása a fedett híd! Ezt úgy kell elképzelni, hogy van egy rövidebb híd, amely fölött kutyaól jelleggel egy kis oldalfal és tető található. Hogy ez mire jó, azt nem tudtuk kideríteni, de elég vagányul tudnak kinézni. Van vasúti, autós, gyalogos, oldalt nyitott és zárt, de ami közös, hogy mind totál fából van.

4. Dr Bob

A gyerekorvosunk, Dr Jeffrey Bobrowitz, vagy ahogy mindenki hívta, Dr Bob. Mindent bedobott, hogy a gyerekeknek a vizsgálatok jól viselhetőek legyenek, és ez többé-kevésbé sikerült is neki a rutinvizsgálatokon. Amikor valami betegség miatt vittük őket, akkor még ő sem tudott nagyon segíteni a nyűgös hangulaton. Elképesztő kollekciója van a rajzfilmfigurás nyakkendőkből.

5. Panda Pavilion, Five Guys, Tim Hortons

A Panda Pavilion egy Greenwich-ben található kínai és japán ételeket áruló étterem. Miki majdnem minden héten rendelt innen egy sushi tálat, aztán egyszer úgy adódott, hogy valamiért kettőt hoztak ki, ezért az egyikből a vacsi lett. Ekkor Kata is rákapott, úgyhogy innentől kezdve kisebb-nagyobb rendszerességgel vettünk tőlük kaját magunknak is, ha nem volt elég otthon. Nagyon megszerettük.

A Five Guys egy országos gyorsétteremlánc ahol hamburgert és sült krumplit lehet venni, és a mi meglátásunk szerint sokkal jobb, mint bármelyik másik. Valahogy minőségibb a kaja, és tiszta a hely, ami Amerikában pl a McDonaldsokról nem mondható el. A hely jellemzője az ingyen földimogyoró a várakozóknak, illetve hogy ki van írva mindig, hogy honnan van az aznapi krumpli ( kivétel nélkül Idaho-ból, maximum az a kérdés melyik részéről ). Hamburgerből nincs előre összerakott választék, egy féle van, amibe mindenki megmondhatja hogy miket kér a listából.

Kanada gyorsétteremlánca a Tim Hortons, ami jóval "előkelőbb", mint az amerikai társai. Ugyan itt is tálcán viszi az ember a kaját az asztalához, de lehet levest és csilis babot is kapni, amik ráadásul kimondottan finomak. A szendvicseikhez adott pékáru sem a cukrozott műzsemle, hanem valódi finomság, ezt részben a francia kultúra hatásának tudtuk be. Kanadai útjainkon mindig ettünk náluk 1-2 alkalommal.

6. Oyster Festival, Alive@Five

A környékünkön minden évben volt két nagy esemény: az Oyster Festival Norwalk-ban, és az Alive@Five rendezvénysorozat Stamford-ban. A három napos Oyster Festival keretében játékok, programok, bemutatók várják az embereket, esténként egy-egy koncerttel. Itt lépett fel a Village People, amiről sajnos lemaradtunk, mert az első alkalom elmaradt, majd amikor bepótolták egy évvel később, nem értünk rá.

Az Alive@Five eseménysorozat keretében nyáron minden csütörtök este koncert van a Greenwich-el szomszédos Stamford közepén. Jellemzően kisebb zenekarok lépnek itt fel, kivéve az utolsó alkalommal, amikor igyekeznek egy nagyobb nevű együttest szerződtetni. 2014-ben ez a Beach Boys volt, amely koncertre Miki is kilátogatott.

7. I-95 vagy Merrit Parkway

Valahányszor New Englanden belül utaztunk felmerült a kérdés: I-95 vagy Merrit Parkway? Az I-95-ös autópálya végigfut a keleti parton Floridától Maine-ig, mifelénk 2x3 sávval, és egy elég unalmas út. Vele párhuzamosan fut a Merrit Parkway úgy 5 kilométerrel beljebb, ami csak 2x2 sávos, de egy gyönyörű dimbes-dombos, erdős út, amely felett szép hidak ívelnek át. Úgyhogy világosban ha ráértünk rendszerint a Merrit Parkway-en utaztunk, míg ha sötét volt, vagy ha siettünk akkor inkább az I-95 volt a favorit, hacsak nem dugult be nagyon.

8. Metro North

New York környékének tömegközlekedését a Metro North biztosítja, amely amolyan HÉV féleség. Manhattan-ben már nagyrészt a föld alatt megy, de aztán hosszasan halad a földfelszínen, többek között Greenwich-en is át. Amikor először mentünk be New York-ba nézelődni, akkor még letettük az autót, és tömegközlekedtünk egy nagyot, de már akkor kiderült, hogy ez nem túl könnyen megy gyerekekkel, pedig akkor még Berti meg sem született. Úgyhogy családilag jellemzően autóval jártunk New York-ba.

A Metro North-al való kapcsolatunk azonban nem szűnt meg, időről időre igénybe vettük amikor gyerekek nélkül mentünk be, vagy éppen amikor hétköznap kellett valamiért. A nálunk lakó vendégeinket vittük-hoztuk a megállótól, illetve kinti ismerőseink is néha így közlekedtek ha meglátogattak minket. 

9. Sheila

Panni több, mint egy évig a Hugs and Kisses nevű házi bölcsibe járt, amelynek vezetője volt Brigitte Martinez, perui bevándorló, aki valamiért azt kérte, szólítsuk Sheila-nak. A csoportban változatos számú gyerek volt 3-6-ig, mikor hogy ment az üzlet. Köztük volt Logan, akiről bátran mondhatjuk, hogy Panni első nagy szerelme lett. Logan fiatalabb volt Panninál pár hónappal, de ezzel ugye csak a szülei hagyományát követi. Miután Pannit elvittük az oviba, rendszeresen emlegette még Logan-t.

Sheila később is fontos szerepet játszott az életünkben, mivel 1-2 havonta őt kértük fel arra, hogy vigyázzon kicsit a gyerekeinkre, amikor szerettünk volna egy nyugisabb estét.

10. Best Western

Utazásaink során ha tehettük mindig a Best Western szállodaláncban szálltunk meg. Elég hamar rájuk találtunk, olcsó, egyszerű de tiszta, rendes hoteleket üzemeltetnek. Gyakorlatilag mindenhol ott vannak, alig volt olyan alkalom, amikor máshol kellett megszállnunk. Egyedüli gond a mindenhol járó egységes reggeli volt, ami igencsak rossz minőségű, de azért egy két eleme ehető volt. A pontgyűjtő akciójuk keretében sokszor ingyen szállhatunk meg egy-egy éjszakára, és annyira sokszor vettük igénybe a szolgáltatásaikat, hogy másfél év után gyémánt fokozatú tagok lettünk!

11. New England Patriots, San Antino Spurs, Greenwich Cardinals

Kinti létünk alatt próbáltunk ismerkedni az amerikai sportokkal. Hamar kimentünk egy Baseball meccsre, mivel arra nagyon könnyű jegyet kapni, és majdnem minden nap van, de nem igazán fogott meg minket. Próbálkoztunk a hokival is, de még a Stanley kupa döntője sem tudott különösebben érdekelni minket a tévében, valahogy nem volt nekünk való.

Leginkább az amerikai futball volt az, amit követtünk, ráadásul ebben a sportágban volt topligás csapat, amit a sajátunknak érezhettünk: a New England Patriots. Igaz, a stadionjuk Boston mellett található, de ők se nem a Boston Patriots, se nem a Massachusetts Patriots, hanem a New England Patriots, tehát minden New England-i sajátjának érezheti, így mi is. Büszkék is voltunk amikor megnyerték a 2014/2015-ös idényt!

Szűkebb környezetünkben is volt kinek drukkolni, ott volt a helyi középiskola amerikai foci csapata a Greenwich Cardinals. Őket kétszer élőben is láthattuk, de meg kellett állapítanunk, hogy ehhez a sporthoz kell a felnőtt fizikum, a tinik egyszerűen nem voltak képesek a játékot pörgősen művelni, látszólag túl nehéz volt a cucc. Azért az így is érdekes volt, hogy milyen komolyan veszik a középiskolai bajnokságot: profi bírók és eredményjelző, pom-pom lányok, és az iskolai rezesbanda is játszott.

A kosárlabdát kevésbé kedveltük meg, de azért a rájátszást nyomon követtük. Így vált kedvencünké a San Antonio Spurs 2013-ban, főleg a szimpatikus játékosok miatt. Egy évvel később aztán bajnok is lett a csapat, aminek így már tudtunk örülni.

12. Stephen Colbert, John Oliver, Jon Stewart

Eleinte próbáltunk keresni valami híradóféleséget, ahonnan tájékozódhatnánk, de nem igazán találtunk jót. Inkább az elemzős, beszélgetős műsorok jellemzőek, a CNN-en, az MSNBC-n és a FOX-on egész este ezek mennek, eléggé pártosan.

Később viszont ráálltunk a politikai szatírának nevezett műfajra, amelynek lényege az, hogy egy humorista viccet csinál az aznapi eseményekből. A heti négyszer jelentkező Daily Show Jon Stewart-tal, az utána jövő Colbert Report Stephen Colbert-tel, illetve az utunk végefelé induló Last Week Tonight John Oliver-rel egyaránt a kedvencünkké vált. Ezek a műsorok sem teljesen semlegesek, mindegyikük erőteljesen a Demokrata Párthoz húz, de velük is gyakran kritikusok, tőlük függetlenek, és nagyon viccesek.

Persze ezekből a műsorokból nem lehet alaposan tájékozódni, de nekünk elég volt nagy vonalakban ismerni az amerikai eseményeket, és erre tökéletes volt. Viszont hallottunk olyanról is, hogy egyesek szerint egyre nagyobb probléma, hogy amerikaiak tömege is ugyanezt teszi, ami viszont tényleg gond. Amúgy mindhárom úgy néz ki díszleteiben, struktúrájában, mint egy híradó.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.