Az áramszünet napjaiban megtapasztalhattuk mivel jár Amerikában karambolozni. Történt ugyanis egyik nap munkából hazafelé menet, hogy egy földalatti garázsból kihajtó autós nem figyelt eléggé, és emiatt nem vette észre, hogy mi éppen arrafelé közlekedtünk. Kata és az ekkor még ismeretlen sofőr is rálépett a fékre, de már későn, a figyelmetlen sofőr autójának orra nekiütközött a mi drága Mitsunk bal első panelének.

Rögtön éreztük, hogy nem súlyos az eset, kisebb koccanás, amiben senki sem sérült meg, úgyhogy azon aggódtunk csak, hogy ki fog kiszállni a másik kocsiból, és ő hogy látja a felelősségi viszonyokat. Miután kiszálltunk kiderült hogy karamboltársunk 40-es, General Manager munkakörben dolgozik a névjegykártyája szerint, és egy vadi új böhöm nagy BMW-t vezet. Szerencsére a felelősségét egy percig sem tagadta, látszólag inkább idegesítette a saját hibája. Legalább ötször elmondta, hogy ő még soha, egy egész picit se karambolozott, és nem is érti, hogy tudta most elnézni a dolgokat. Felmértük a károkat is, egy kis horpadás, pár karcolás, és a fényszóró egyik darabja tört el. Meglepő módon a másik autón alig lehetett látni valami nyomát a sérülésnek, úgy látszik a BMW hűtőrácsa valamivel strapabíróbb, mint egy Mitsubishi oldala.

Ekkor jött volna elvileg a betétlap átadása, de azt sehol nem találta a pasas, úgyhogy csak megadta minden adatát, mi is megadtuk az elérhetőségeinket, és reménykedtünk, hogy nem lesz gond. Nem is lett, másnap átküldött minden szükséges adatot, megkezdhettük az ügyintézést.

A biztosítónk internetes felületén mindent beírtunk a karambolról, majd vártunk. Nemsokkal később hívtak is, tisztáztuk, hogy nem vagyunk felelősek, mire mondták, hogy akkor majd ők felhívják a másik biztosítót. Nemsokkal később a másik biztosítótól is hívtak, és arra voltak nagyon kíváncsiak, hogy személyi sérülés volt-e, ugyanis itt az az igazán drága dolog. Miután megnyugtattuk őket, hogy nem kell egy darab orvosi számlát sem kifizetniük, csakis az autóban keletkezett kár terheli őket, megnyugodtak, és mondták, hogy majd küldenek valakit.

A valaki ki is jött pár nap múlva, és meggyőződött a kárról, majd adott egy papírt arról, hogy ez a mennyibe fog kerülni, centre pontosan. Mondta, hogy ezt a papírt adjuk oda a szerviznek, lényegében azt mondva, hogy akkor ennyiért lesznek szíves megcsinálni. Ha nagyon nem találunk senkit, aki ennyiért elvégezné, akkor meg szóljunk. Az első műhely ahova elmentünk azonnal lecsapott rá, mondták, hogy pár nap múlva hozzuk az autót, és innentől ők intézik a biztosítást is! Pár nappal később, de még mielőtt elvittük volna a szervizbe, megjött postán a csekk, és már a számlánkon is volt a pénz.

Az itteni biztosítás fedezi a csereautó bérlését is, mondjuk annyiban ez logikus is, hogy lényegében lehetetlen létezni itt autó nélkül. Szerencsére ezt is a szerviz intézte, amikor odavittük az autónkat, már várt is a csereautó, egy Toyota Corolla. Kicsit kisebb volt ugyan a Mitsunál, de azért elfogadtuk, pár napra ez is jó lesz.

A javítás úgy 4 napig tartott, és közben kiderült, hogy kicsit többe fog kerülni, de ezt is már elintézte a szerelő a biztosítóval, úgyhogy pár nappal később a különbözetet is megkaptuk. A csereautót a végén a szerviznél hagytuk, ezt is ők rendezték el az autókölcsönzővel.

A lényeg a lényeg, hogy karambolozni soha sehol nem jó dolog, de itt azért sokat tettek azért, hogy a kellemetlenségek minél enyhébbek legyenek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.