Amikor először elkezdtük tervezgetni ezt az utat, akkor még az volt a terv, hogy New Orleans-ba repülünk, ott töltünk néhány napot, majd a hét hátralévő felében Texasban nézelődünk. Később tervbe volt még az is, hogy esetleg Memphis-ből indulunk, onnan megyünk New Orleans-ba, majd Texasba. Végül Atlanta mellett döntöttünk, ami ellen az szólt, hogy elég sokat kell autózni New Orleans-ig, de úgy éreztük sok a látnivaló útközben, jó lesz ez így. Viszont továbbra is úgy voltunk vele, hogy New Orleans a fő attrakció, így végül is Mississippi lett az egésznek az "áldozata". Szóval minden bizonnyal itt is sok szép dolog van, de mi éppen hogy csak egy fél napot szántunk rá, ezt is kizárólag a fővárosában, Jacksonban töltöttük el.

Az autónkat a szálláson hagytuk, a belváros ugyanis csak úgy 15 percre volt gyalog. Útközben megtudtuk, hogy csak egy nappal maradtunk le az állam éves nagy marhavásáráról, ilyen a mi szerencsénk! Talán emiatt is, de ez a város is nagyon kihalt volt, alig láttunk embereket az utcán. Első állomásunk az állam régi parlamentje volt, ami ma már az államot bemutató múzeum. Itt a recepciós néniből csak úgy dőlt a szó, egy halom adaton kívül azt is megtudtuk, hogy fiatal korában járt Magyarországon, és nagyon tetszett neki! Az épületet bejárva sok hasznos infót tudtunk meg, pl. hogy jutott el az állam onnan, hogy csak a fehér vagyonos férfiak szavazhattak az általános választójogig, három lépésben.

Ezután kisebb sétába fogtunk a pár utcányi belvárosban. Láttunk utcai művészetet, és középkori várra hajazó középiskolát. Bementünk egy érdekesebb favázas templomba, ahol úgy terveztük, hogy csak nézelődünk, de az ott szorgoskodó alkalmazott rögtön felgyújtotta a villanyt a kedvünkért, hogy jobb fotókat készíthessük. Kicsit szóba is elegyedtünk vele, kiderült, hogy éppen mostanában tervez egy utat Magyarországra. Ekkor már kezdtünk érezni valamiféle kapcsolódást távoli hazánk és Mississippi között.

Mielőtt tovább indultunk volna még megnéztük az állam jelenlegi parlamentjét is. Akik követik a blogot tudhatják, hogy nagy parlament rajongók vagyunk, jártunk már egy párnál. Voltunk már vezetett túrán is, ilyenkor általában teljes rend és fegyelem van, egy nagy adag motozás és fémdetektor után szigorúan követni kell az idegenvezetőt. Nos, Mississippi-ben egészen mások a szokások, talán a kis mérete miatt nincsenek annyira rajta a biztonságon, mindenesetre az őr annyit kérdezett, van-e nálunk zsebkés, majd egy kedves portásnéni azt mondta, hogy nézzünk körül, amerre csak szeretnénk. Még abba is belementek, hogy a babakocsit ott hagyjuk a portán! Szóval körbejártuk a nagyrészt márvány borítású épületet, ami itt-ott azért nekünk kicsit már-már giccses volt, de azért egyben látványos is. És csakis rajtunk múlott, hogy ne menjünk tovább a táblánál, amely szerint innen csak a szenátus tagjainak szabad tovább menni ( sehol senki ), vagy éppen hogy ne menjünk be a házelnök üresen hagyott irodájába ( ajtó tárva nyitva ).

Ezután autóba pattantunk, és elmentünk egészen Louisiana fővárosába, Batton Rouge-ba. Itt mi mással is kezdhettük volna a nézelődést, mint az állam parlamentjével. Ez kissé kilóg a sorból, mivel nincs kupolája, és nem fehér, helyette egy hatamas, felhőkarcoló szerű, 137m magas tornya van, és az egész Art Deco stílusú. Belülről pedig van egy nagy adag franciás beütés benne, ahogy az egész államban általában. Még éppen időben érkeztünk, hogy kinézhessünk a torony tetejéről, ahonnan megcsodálhattuk az épület előtti parkot felülről, és a Mississippi folyót. Ezután benn is körülnéztünk egy kicsit, igazán látványos volt, egészen más, mint a pár órával ezelőtt látott másik parlament. Ami közös volt bennük, hogy itt se nagyon vacakoltak holmi biztonsággal, egy széles mosoly, és már mehettünk is nézelődni. Mondjuk itt azért voltak őrök, és tényleg le voltak zárva előttünk az irodák.

Ezek után átmentünk a belvárosba - akármilyen hihetetlen, a parlament eléggé a város szélén volt - és megpróbáltunk bemenni még az állam régi parlamentjébe, de ez ekkorra már zárva volt. Mellette azért találtunk egy érdekes nonfiguratív monstre szobrot, ami alatt éppen szabadtéri zumba oktatás folyt. Kata szíve szerint be is állt volna, de ez kissé nehezen lett volna kivitelezhető, úgyhogy inkább sétáltunk egyet a környéken. A francia beütés itt is érezhető, minden utcanév táblán található volt egy liliom szimbólum, és maguk a közterületek nevei is jellegzetesek voltak.

Ahogy kezdett ránk sötétedni elindultunk New Orleans felé, de előtte még megálltunk egy kicsit megnézni a Louisiana-i állami egyetemet, ami csak közepesen volt érdekes. Innen elhagyva a várost viszont az út pont átvitt egy nagyrészt feketék lakta szegény negyeden, ahol egy ismeretlen alkotó egy halom jobbnál jobb graffitit festett fel a házakra, amelyeken a környék lakóinak életét és problémáit ábrázolta.

Késő éjjel érkeztünk meg New Orleans-ba, és meg kellett állapítanunk, hogy ebben a városban még a Best Western sem olyan, mint a többi, kívül-belül nagyon pöpec volt a hotelünk! El is tettük magunkat másnapra, hogy felfedezzük magunknak ezt az izgalmas várost, ami mondhatni az elsődleges célja volt az egész útnak. Nem is kellett csalódnunk, no de erről majd a következő bejegyzésben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.