Augusztus közepén járunk, elég meleg van. Miki szerint elviselhetetlenül, a többség szerint kevésbé a sokévi átlaghoz képest. Tengerpartra csak este szeretünk járni, azért kicsit tartunk a leégéstől napközben, így hogy valami értelmeset is csináljunk elindultunk Poughkepsie-­be, és a mellette lévő Franklin D. Roosevelt elnöki könyvtár és múzeumhoz.

A könyvtár szó itt megint egy újabb értelmet nyer, vagy a klasszikus könyvtár fogalom kibővül inkább. Az elnöki könyvtárak nem a hagyományos értelemben vett könyvtárak az USA­-ban, hanem archívumok és múzeumok, amelyeknek elsődleges célja, hogy az adott elnök írásos és tárgyi emlékeit, és egyben az adott elnökség (ez kicsit furán hangzik, de szóval, az adott politikai ciklusra, mint történelmi korszakra gondolok) emlékét megőrízzék. Emellett közösségépítő funkciójuk is van általában mindenféle programokkal meg kiállításokkal. Ronald Reagen szerint (aki az egyik legnagyobb republikánus elnök volt) az elnöki könyvtárak a ”Demokrácia osztálytermei”.

Szóval Franklin D. Roosevelt elnök könyvtára volt az első, ugyanis ő volt az első aki úgy döntött, hogy meg kell tartani az utókornak az elnökségéhez kapcsolódó dokumentumokat és tárgyi emlékeket egy helyen. Ehhez adott a családi birtokon területet, és magánforrásból felépítette a sajátját, majd odaajándékozta az USA kormányának, hogy üzemeltessék.

Jelenleg 13 ilyen elnöki könyvtár van egyébként az USA­-ban. Korábban volt szerencsénk Bostonban a John. F. Kennedy könyvtárban is járni, még évekkel ezelőtt, és utólag nagyon sajnáljuk, hogy egy-­kettőt kihagytunk. Speciel Reagen elnök könyvtárára tök kiváncsiak lettünk volna, ami Dél-Kaliforniában van, szóval akár el is mehettünk volna oda, de majd legközelebb.

Na, ennyi bevezető és ismertető után, azért írok egy-­két érdekességet is FDR-­ról ( Amerikában nagy divatja van a hárombetűse elnevezéseknek. Manhattanben van egy gyorsforgalmi út a part mentén, amit F. D. Rooseveltről neveztek el, na azt csak FDR-­nak hívja mindenki.)

Ő volt az egyetlen elnök, akit négyszer is megválasztottak, azóta egyébként ezt már törvény tiltja, korábban csak szokásjog volt, hogy két ciklus a limit, amit ő felrúgott. Elég gazdag családba született, és mai szemmel nézve is igazi világpolgár volt. Már gyerekkorában is szinte minden évben járt Európában szüleivel. Jónevű helyeken tanult, de tanulmányi eredményeivel nem nagyon tűnt ki. Jogi végzettséget szerzett, de egész fiatal korától kezdve tetszett neki a politika, a politikusi pálya, ebben jelentősen közrejátszott, hogy Theodor Roosevelt - aki szintén az USA elnöke volt korábban - a rokona volt.

Felesége egy távoli rokona Eleanor Roosevelt volt, több gyerekük született, de egy idő után már nem annyira a szerelem, hanem a politikai partnerség tartotta őket egyben. FDR állítólag jópár szeretőt is tartott. Egyébként Eleanor Roosevelt az elnökfeleségek között is kiemelkedő alak volt, aki férje halála után is aktív volt társadalmi kérdésekben, és széles tömegek tiszteletét vívta ki.

De visszatérve FDR-­hoz mai szemmel szinte hihetetlen, hogy egy tolószékbe kényszerült embert megválasztottak az amerikaik elnöknek. Ebben mondjuk közrejátszhatott, hogy nem nagyon volt TV akkoriban. Mostanában a nagyon életerősnek tűnő férfiakból lesznek elnökök. FDR felnőtt korában, 39 évesen bénult le az ekkortájt terjedő paralízistől. Akaraterejének és kitartásának köszönhetően ezután is tudott rövid távon járni lábmerevítők és korlátok segítségével. "Járása" a korabeli rossz minőségű filmhíradókban egész élethűen tudott kinézni megfelelő előkészítés után. Arra különösen ügyeltek, hogy olyan helyzetben sose fotózzák, amiben az elesettsége szembetűnő volna. Egyébként egy örök optimista, karizmatikus embernek írják le a beszámolók, ami valószínűleg így is lehetett, hiszen mind a nagy gazdasági válság, mind a második világháború történelmi kihívásaira határozott és összességében talán jónak ítélhető válaszokat adott Amerika az ő vezetésével.

Ő és a felesége is a családi birtokon vannak eltemetve két kutyájukkal együtt.

Ittlétünkkor meglátogattuk a házat is, ahol laktak, ami a mi ízlésünk szerint elég borzalmasan nézett ki. Kívülről randa, belül meg egy eleve sötét, kevés apró ablakos házba képesek voltak csupa sötétbarna és fekete bútort belepakolni, az egész ház totál komor hangulatot árasztott. De legalább a kilátás elég jó.

Ahogy esteledett még elmentünk a Hudson felett átívelő gyalogoshídra, amit egyszer már meglátogattunk, csak akkor szinte lefújta a fejünket a szél. Most a nyári esti szellőben sétálgatni nagyon kellemes volt, a gyerekek is jót aludtak a babakocsiban közben. Onnan csodáltuk meg a kilátást a Hudsonra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.