Harmadik reggelünkön Dél-Dakotában összepakoltunk, és elindultunk a Yellowstone felé. A távolság úgy 470 mérföld, amit hét és fél óra alatt lehet megtenni autóval. Mi minderre egy bő napot szántunk, másnap koradélután érkeztünk meg a híres nemzeti parkba, közben itt-ott megnézve ezt-azt.

Először is magában Rapid City-ben néztünk kicsit jobban körül. A város fő látványossága a rengeteg szobor, többek között az összes már leköszönt amerikai elnöknek van itt életnagyságú szobra az utcán, talapzat nélkül, szóval oda lehet melléjük állni. De sok egyéb szobor is van, pl színes bölények. És még egy óriás dínószobros park is van a hegytetőn, ahonnan jól rá is lehet látni a városra.

Ezután elmentünk megnézni a Crazy Horse Monument-et, ami valami olyasmi lesz ha készen lesz egyszer, mint a Mount Rushmore. Crazy Horse indián harcost fogja ábrázolni a lován, mindezt egy hatalmas nagy sziklából kifaragva. Ha egyszer készen lesz, tuti jól fog kinézni, ma viszont csak az arca van meg, és azt is nagyon nagyon távolról lehet csak megnézni, kb ahogy az alábbi képen is látható. A kép előterében egy makett van, így fog kinézni majd, a háttérben pedig a készülő mű van. Szóval kissé csalódás volt a dolog, ki volt állítva ugyan pár indián cucc, meg megnézhettünk egy videót a műalkotást megálmodó lengyel szobrászról, de ennél azért többet vártunk.

Utána megálltunk még egy Deadwood nevű kisvárosba, ami egész jól nézett ki, meg tudta tartani a vadnyugatias hangulatát a mai napig, sétáltunk is benne egy órát.

Ezután Wyoming felé vettük az irányt, ahova vészjósló időjárási körülmények között meg is érkeztünk. Wyoming egyébként pont ellentéte Connecticutnak: a mi lakhelyünk ugyanis az egyik legkisebb területű állam, míg lakosságszámban közepesnek számít, ezzel szemben Wyoming területileg a középmezőny élén van, a legkisebb lakossággal. Szóval ez elég ritkán lakott vidék.

Aznapra még egy programpontunk volt, a Devils Tower nevű lényegében függőleges falú hegy. A legenda szerint három indián lány medvék elől menekült, és egy kis kőre felmásztak, majd a Nagy Szellemtől kértek segítséget, aki a követ az egekig növesztette. Hogy így volt-e azt nem tudjuk, a helyszínen néhány szárazabb tudományos elmélet is volt a keletkezéséről, mi mindenesetre körbejártuk. A környező vöröses kőzetektől élesen elütő szürke kő csonka gúla alakú hegy igazán látványos darab, a színét például bámulatosan tudja változtatni aszerint, hogy rásüt-e a Nap. Itt jegyeznénk meg, hogy egyik kép sem volt fotosoppolva, itt tényleg ilyen elképesztő színek vannak. Régen még létra is vezetett fel rá, de a sok baleset miatt ma már csak a profi hegymászók mehetnek fel a tetejére.

Ekkor már kezdett besötétedni, úgyhogy el is hajtottunk Wyoming közepébe egy Buffalo nevű településre, ahol az aznap esti szállásunk volt. Másnap reggel itt néztünk szét egy kicsit először, mielőtt továbbindultunk volna a Yellowstone felé. Ez a kisváros a vadnyugati jellegét máig megőrizte, bár néhol azért erős gyanúnk volt, hogy utólagos rekonstrukcióval állunk szemben.

Ahogy tovább haladtunk áthajtottunk egy rendkívül hűvös mikroklímájú részen, ahol a korábbi 20-22 fok helyett minuszok röpködtek, pedig nem is nagyon mentünk felfele. Mindenesetre alig pár kilométerre a tavaszi Buffalo-tól már egy befagyott tó partján sétáltunk. Aztán ahogy jött úgy el is tűnt a hideg, és egy újabb látványos hágón keltünk át.

Miután innen kiértünk egy síkabb területen kissé gyorsabban sikerült haladnunk a megengedettnél, és egy igazi klasszikus nagydarab Wyoming-i tájszólással beszélő seriff a nyomunkba is eredt szirénázva, tisztára mint a filmeken. 67$-ra büntetett, mert 65 mi/h (105 km/h) helyett 74 mi/h (119 km/h)-el mentünk, ami részben jogos volt, mert tényleg annyival mentünk, viszont a mi részünkről is érthető volt a dolog. Nálunk Connecticut-ban és környékén ugyanis nagyon alacsonyak a sebességhatárok, kétszer három sávos autópályán is simán lehet 90km/h-nak megfelelő korlátozás, amit aztán senki nem tart be. A rendőrök sem nagyon izgatják magukat, kb. 130 km/h feletti sebességnél kapcsolják csak le az autósokat. Szóval nekünk úgymond természetes, hogy kicsit azért gyorsabban megyünk az alacsonyan megszabott  megengedettnél. Errefelé pont fordított a helyzet, magas a sebességhatár kisebb utaknál is, de azt be is kell tartani. Mondjuk amikor ilyen pusztán hajt át az ember, akkor simán jobban odalép a gázra.

Megálltunk még egy Thermopolis nevű városban, ahol termálvízforrások találhatóak, melyek sok sok év alatt az oldott ásványi anyagaikat lerakva érdekes formációkat hoztak létre. Meglátogattunk még egy lenyűgöző kanyont is a környéken.

A Yellowstone előtt megálltunk még a Legend Rock nevű helyen, ahol érdekes indián sziklarajzok találhatóak, bár a nagyrészük számunkra olybá hatott, mintha valami ufókat ábrázolna. Az már eleve bíztató volt, hogy tábla hívta fel a figyelmet a csörgőkígyókra, és hogy maradjunk a kijelölt úton, mert oda nem jönnek. Hogy ezt a kígyók is tudják-e, az nem volt világos, de szerencsére mi eggyel sem találkoztunk. Az odafelé úton valaki otthagyott egy gulyát legelni a végtelen pusztában ( a képen csak egy kis részük látszik ).

Ezután megebédeltünk Cody-ban, Buffalo Bill városában, majd koradélután megérkeztünk a Yellowstone parkba.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.