A Vadnyugaton 3 - Dél-Dakota
2014.08.21. 02:28
Amikor úticélt kerestünk egy Amerika középső részére történű utazáshoz, akkor azért merült fel először Dél-Dakota, mert hát ott található a négy elnök sziklából kifaragott portréja, a Mount Rushmore. Na azért csak emiatt nem jöttünk volna el ide, de amikor elkezdtünk nézelődni rögtön láttuk, hogy sokkal több is van annál itt, mint a négytagú rock banda.
Első itteni reggelünkön autóba pattantunk, és elindultunk a Badlands Nemzeti Park felé. Az odafelé úton szemügyre vettük az itteni tájat, ami errefelé jellemzően füves dimbes-dombos préri, alig-alig egy-egy fa, és néhol pár bokor található rajta elvétve. Növénytermesztésre látszólag alkalmatlan a talaj, csak a fűféléknek megfelelő, a legtöbb területet legeltetésre használják.
A Badlands előtt még beugrottunk egy volt atomrakéta kilövőállomására. Ez pontosan azt jelenti, hogy a hidegháború alatt többekközt innen lőtték volna az amerikaiak a szovjeteket, ha úgy adódik, és mindennek ezközei magát a nukleáris töltetet leszámítva mai napig itt vannak, de immáron csak mint látványosság. A dolog annyiban nem látványos csak, hogy jellegéből adódóan úgy van megépítve, hogy ne nagyon látszódjon, jószerivel az egész a föld alatt van. A gyerekeknek tetszett, hogy lehet rohangálni.
És akkor jött a Badlands. Ez egy teljesen kopár vidék, ahol hatalmas területen totál errodálódott a talaj, meghagyva a puszta köves-agyagos alsóbb rétegeket, sok helyen sárgás-pirosas néhol kékes színekben pompázva! Ahol kissé füvesebb a táj, mert még van valami talaj, ott pedig komótos bölények és izgága csiripelő prérikutyák tanyáznak. A kopár sziklákon pedig kecskék egyensúlyoznak táplálékot keresve.
A Badlands sivár, de egyúttal lenyűgöző, és fennséges látványt nyújt. Egyébként kiváló fosszília lelőhely is egyben, és az egyik pontján kirakott tábláról azt is megtudtuk, hogyan keletkezik a fosszília 4 lépésben:
1. Az élőlény elpusztul
2. Bekerül a föld alá
3. Átalakul
4. Fosszília lesz belőle
Éppen naplemente előtt érkeztünk vissza Rapid City-be, ahol a szállásunk volt, így még pont volt időnk megnézni a híres helyi fatemplomot, ami egy norvég fatemplom másolata.
A következő napon végig szemerkélő eső esett, de szerencsére pont nem volt még zavaró. Reggel egy közeli vadnyugati hangulatot árasztó kisvárosban megreggeliztünk, majd a Mount Rushmore felé vettük az irányt. A négy elnökben ( Washington, Jefferson, Theodor Roosevelt, Lincoln ) közös, hogy egyik sem a Demokrata párt tagja volt, de hát ezen a környéken ez természetes is. Kiderült, hogy Roosevelt azért van hátrébb, mert elrontották a munkálatokat, lerobbantottak egy sziklát amit nem kellett volna. Azt már nem a kiírásokból meg a múzeumból, hanem szabad szemmel való megfigyelésből tudtuk meg, hogy nincsenek a szobroknak orrlukaik. A hely amúgy tele van kedves ranger-ekkel, vagyis parkőrökkel, akiknek látszólag a fő feladata a turisták szórakoztatása. Ezenkívül egy fura jakszerű kecskeféle, a hegyi kecske él még errefelé, mint látványosság.
Miután itt végeztünk, mentünk tovább a Custer állami parkba. Itt aztán volt minden, csodás hegyvidéki tó tükröződő partmenti kövekkel, és tű alakú hosszú keskeny égnek álló sziklák. Miki apukája az egyik szuvenír boltban vett egy cowboy kalapot, amit az út háralévő részében mindenfelé hordott is, ne csodálkozzon hát senki ha az út hátralévő részében a társaságunkban egy cowboy-t is lát.
De a legnagyobb szám egyértelműen a bölények voltak. Előző napon ugyan a Badlands-ben láttunk már bölényt, de csak nagyon távolról, a préri közepén, ahova autóval nem lehet eljutni, gyalog meg inkább nem akar az ember a bölények közé menni. Itt viszont az út mentén jártak keltek, miközben mi a zárt autóban karnyújtásnyira voltunk tőlük. Méterekre tőlünk vett az egyik porfürdőt, míg két másik szintén az orrunk előtt rendezett el egy kisebb nézeteltérést szarvcsattogtatások közepette. Külön mázlink volt, hogy éppen szezonja volt a kisbölénynek, így a komótos felnőttek között izgága bölényborjakat is láthattunk. Az egyik megtermettebb egyed még meg is nyalogatta a kocsink ajtaját, amit persze nem említettünk, amikor visszaadtuk. Még a végén felszámítottak volna bölény-nyál-eltávolítási-illetéket!
A folytatás is a nagytestű gyapjas emlősökről szólt, megnéztünk ugyanis egy fedett mamut lelőhelyet. Ezen a ponton ugyanis olyan sok mamut teteme nyugszik a föld alatt, hogy építettek köré egy épületet, ami lényegében egy hatalmas hodály, és amelyben a paleontológusok tárják fel a mamut csontvázakat. Mindezt pedig megnézheti aki erre jár egy kisebb összeg ellenében. Sajnos amikor mi érkeztünk már nem dolgozott senki, de így is érdekes volt maga a látvány.
Még napnyugta előtt elmentünk egy közeli folyó népszerű fürdőzésre alkalmas szakaszához, ahol életünkben először láttunk sarkantyút viselő embert, aki nem színész, ami nem is csoda, elvégre is a vadnyugaton vagyunk!
Késő estére értünk vissza Rapid City-be, de még szerencsére nyitva volt az egyik általunk kedvelt étteremlánc, a Ruby Tuesday helyi egysége. Egy finom vacsi mellett meg hánytuk-vetettük a történteket, és a másnapi terveket, majd mentünk aludni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.