Májusban újabb nagy útra indultunk. Két napot Chicago-ban voltunk, majd 8 napon át Dél-Dakota, Wyoming, és Idaho szépségeit csodáltuk meg. Erre az útra Miki szülei is csatlakoztak hozzánk, akik egy nagyobb nyaralásra érkeztek Amerikába, és ennek első 9 napját velünk töltötték.

A már-már szokásosnak mondható módon péntek este kimentünk a reptérre, és egy rövid repülés és gyors bérelt autó átvevés után gyorsan az Indiana állambeli szállásunkra húztunk. Fürdetés, altatás amilyen gyorsan csak lehet, mert másnap már a városnézés jön ugyebár.

Miki szüleivel délre beszéltük meg a találkozót, előtte még megnéztük a Chicago-i Egyetem kampuszát. meg egy kis parkot, ahol érdekes szobrok vannak.

Ezután siettünk a belvárosba, a Cloud Gate nevű hatalmas tükörszappan szoborhoz, ahol a találkozót megbeszéltük. Itt aztán úgy negyed órán át örültünk egymásnak, le is fényképeztük magunkat a szappan tükrében ( oh míly költői ) aztán jöhetett a városnézés.

Chicago a Michigan-tó partján található, ebből indul az azonos nevű Chicago folyó, ami eleinte K-NY-i irányban folyik, kettévágva a belvárost egy északi és egy déli részre. A folyó amúgy később délre fordul, és csatlakozik hozzá egy másik folyó északról, a belvárosias rész nagyjából ezen folyók és a tó között található. Érdekesség, hogy sok magas ház között a keskeny folyók szinte nem is látszanak, száz méterről már csak az tűnik fel az embernek, hogy egy sávban hiányoznak az épületek, csak közelebb érve derül ki, hogy miért.

Mielőtt bevetettük volna magunkat a sűrűbb részekbe, először is végigsétáltunk Chicago legnagyobb parkján a Michigan-tó partján, a Grant parkban, ahol az a Buckingham szökőkút is található, ami a Rém Rendes Család főcímzenéje alatt is látható.

A nap hátralévő részében a toronyházas belváros utcáit jártuk, és csodáltuk meg, néhol be is mentünk egy-egy szebb irodaházba vagy hotelbe, vagy éppenséggel a városházába. Kata egyébként kiszúrta Miki munkahelyének itteni irodáját is az egyik toronyház oldalán álló réztáblasoron. Itt kanyarog az utcák között a híres Chicago-i magasvasút is, ami önmagában is egy látványosság.

Késő délután elmentünk a Willis Tower-be is, ami korábban még Sears Tower néven egy ideig a világ legmagasabb épülete is volt, fel is mentünk a benne lévő kilátószintre kicsit nézelődni.

Már kezdett esteledni, amikor megkerestük azt a teret, amit Miki szülei még nagyon régen láttak egyszer, amikor Chicago-ban jártak, és egy bizarr Miró szobor áll rajta. Majd ellátogattunk még a híres neves Palmer House Hotel-be, ahol aznap este valami szalagavató féle esemény lehetett, amire tippünk szerint poénból ( és ez a jobbik eset ) a diákok ritka randa ruhákban jöttek.

Este a szállásra való hazatérésünkkor még megtréfáltak minket az Illinois-i autópálya karbantartói, ugyanis egy fizetős kapu után úgy pár száz méterrel kiderült, hogy az út, amiért fizettünk éppen felújítás alatt áll, úgyhogy jelenleg a fizetek érte és használom forgatókönyvből csak az első fele él.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.