Április végén háromnapos hétvége van Amerikában húsvét kapcsán. Apró különbség, hogy itt a Nagypéntek a szünnap, és nem a hétfő, de mindez nem is annyira lényeges, minthogy a hosszú hétvége alkalmat ad egy kicsit hosszabb kirándulásra is. Mi pedig el is mentünk egy kicsit távolabbi államba, Virginiába. Pénteken Miki kicsit hamarabb lelépett a melóból, és átkocsikáztunk egész New Jersey-n és Delaware-en egészen Maryland-ig, a Virginiai határ mellé, ahol az első éjszakánkat töltöttük. Az út úgy 250 mérföld, vagyis 400km volt, de legalább már a cél mellett voltunk. Késői érkezés után gyors fürdetés, majd alvás következett.

Másnap reggel először is átmentünk a Chesapeake öböl feletti azonos nevű hídon. Ez nem csupán az A-ból B pontba való eljutás miatt volt lényeges, hanem mert ez egy elég különleges híd. Az egy dolog, hogy kb 26 km hosszú, de ráadásul mindeközben kétszer alagútba megy át! Ennek oka egyébként az, hogy az USA flottájának egy jelentős része az öböl egy fentebbi részén szokott tanyázni és nekik ki kell jutni onnan. Felmerült, hogy a hídnak legyenek magasabb szakaszai, de akkor annak esetleges leszakadásakor nem tudták volna ezen hajókat hadba vinni. Szóval inkáb alagutat építettek, mert így garantálható legjobban, hogy mindig ütőképes a flotta. Mi pedig emiatt mehettünk hídon, majd alagútba le, majd magint hídon, megint alagútba le, és megint hídon. Meg is örökítettük:

Miután átértünk a túloldalra meg akratuk nézni Amerika első világítótornyát, ami egy szép partszakaszon áll, de ez nem sikerült, mivel mint kiderült nem néztünk elég alaposan utána a dolgoknak. Időközben ugyanis épült köré egy katonai bázis, ahova ugyan be lehet menni világítótornyot nézni, de csak ha az embernek minden papírja rendben van. A hangsúly a papíron van, ugyanis nekünk a kötelező biztosításunkról nem volt papír a kocsiban, hanem a telefonunk egyik alkalmazásával tudtuk igazolni csak, hogy befizettük a biztosítást. Ezt egyébként csomót reklámozzák a TV-ben is, hogy már ilyet is lehet, de mint kiderült nem itt. A kapunál álló katona ugyanis ragaszkodott a papírhoz, azt mondta neki másképp nem jó. Egy röpke pillanatra felmerült bennünk, hogy elmagyarázzuk neki a telefonon látható igazolás kinyomtathatóságát és ebből következő egyenlő értékét, illetve hogy esetleg kifejtsük a modern Connecticut és a lemaradt Virginia közötti különbséget, de aztán eszünkbe jutott, hogy katonákkal nem érdemes vitatkozni, szóval ez sajnos kimaradt az utunkból.

Mentünk viszont tovább Williamsburg-ba, amely réges-régen úgy 300 éve egy darabig még az USA fővárosa is volt. A település nagyrészét megőrizték azóta is olyannak, mint amilyen akkor volt. A városkának remek hangulata van, mindenfelé régi ruhákba öltözött animátorok mutatják be az egykori városlakók életét korhű foglalkozások művelésével, vagy akár toborzással a függetlenségi háborúhoz.

Itt található továbbá Amerika második legrégebbi egyeteme, a College of William & Mary, ahova 3 elnök és egy rakat egyéb híres ember járt, többek között egyik személyes kevencünk Jon Stewart, akinek a műsorát elég gyakran nézzük.

A csodás városkát elhagyva átmentünk Richmond-ba, Virginia fővárosába. Elsőként az állami parlament épületét tekintettük meg, ami egy igen barátságos parkban található, de maga az épület meglepően snassz, már persze a kategóriájában nézve. Még kupolája sincs!!

Ezután kicsit sétálgattunk még a belvárosias részekben, majd kimentünk Belle Isle-re, ami lényegében a helyi Margit-sziget. A várost kettészelő James folyón található, autóval nem lehet behajtani, viszont az autóknak szánt hídról lelógatva van egy függő gyalogos híd oda. Ha valaki nem érti, nézze meg a fotókat, nehéz megfogalmazni a dolgot, de talán látva világos lesz. A sziget maga amúgy nem volt túl izgalmas, egykoron épületek is álltak rajta, de ma már csak ezek romjai láthatóak, és inkább egy nagy parkként funkcionál futóknak, bicikliseknek, evezősöknek, horgászoknak.

Miközben mentünk a szigetre találkoztunk a helyi őrültek egyikével. Az őrült egy 50 év körüli férfi volt, kezében egy festménnyel, és mögöttünk jött a hídon, már messziről hallottuk, hogy énekelget valamit. Amikor mellénk ért rögtön szóba elegyedett velünk, majd kerek perec megmondta, hogy ő bizony a szigeten felfedezett egy ősi civilizációt, és mindez hamarosan vezető hír lesz a jelentősége miatt. Nemsokára ment is tovább szerencsére, hogy folytassa a feltárást. Az utolsó képen hátulról látható. Később láttuk még amint egy helyi sportembert is értesít a jelentős újdonságról.

Napunk zárásaként ellátogattunk a város egyetemi negyedébe, ahol sötétedésig sétálgattunk még egy kicsit.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.