Miután második San Francisco-i napunkon megebédeltünk a Hard Rock Cafe-ban újabb nagy délutáni sétára indultunk a város érdekesebb részein. Meglátogattuk az ikonikus Transamerica Pyramid-ot, ami egy piramis alakú felhőkarcoló, és állítólag minden földrengést kibír, és egy rettentő keskeny épület mellett áll. Elmentünk a kínai negyedbe, ami nagyjából olyan mint máshol, de azért érdekesebb, és persze ez is dimbes-dombos. Megnéztük a híres Cable Car-t, ami amolyan sikló féleség, vasúti kocsik kábellel összekötve, de ezek a város közepén járnak, és lógnak róluk az emberek. Felszállni sajnos esélytelen lett volna babakocsival. És persze csak jártuk a valószerűtlenül meredek utcákat föl-le, és csodálkoztunk, hogy nem dőlnek le róluk az autók?

A következő állomásunk a város egy másik része volt, ahol az útikönyv szerint az építészet remekei láthatóak, kiemelve közülük a The Painted Ladies nevű házsort. Mi szerintünk ez szép volt ugyan, de közel sem a legszebb, mindenesetre a környéken itt is sok érdekeset láttunk, egészen sötétedésig nézelődtünk.

Utunk utolsó napján nem maradt már sok időnk, mert a repülőnk koradélután indult. Lényegében három programpontunk maradt, ebből első az volt hogy leautóztunk a világ legkanyargósabb utcáján:

Ezt követően végigsétáltunk két olyan utcán, amelyek teljes egészében az utcai művészek alkotásai díszítettek, és megcsodáltuk a sok ötletes falrajzot.

Végül ellátogattunk San Francisco híres meleg negyedébe, a The Castro-ba, aminek középpontjában az azonos nevű mozi áll. Itt rengeteg szivárványos zászlót találtunk, és mindenhol kézenfogva sétáló egynemű párok vettek körül minket, de egyáltalán nem éreztük, hogy kinéznének bennünket, úgy tűnt szívesen látják errefelé a nézelődő turistákat.

Hát ennyi volt, mentünk a reptérre, még bevásároltunk az In-N-Out Burger-nél ( a nyugati part egyik legnépszerűbb gyorsétteremlánca, nálunk nincs ) egy kis gyorskaját, amit a reptéren megettünk, aztán hazarepültünk. Igazán megszerettük Kaliforniát! El is határoztuk, hogy egy napon még visszajövünk ide gyerekek nélkül ( konkrétan a Hawaii-i utunk folyamán fogunk megállni itt a tervek szerint, valamikor 10-20 év múlva ).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.