Utunk utolsó két napját San Francisco-ban töltöttük, amiről megállapítottuk, hogy Amerika legszuperebb városa, de a világ legszuperebb városai versenyében is esélyesként indulhatna. Elképsztő dimbes-dombos tájra épült, ahol embertpróbáló dolog feltolni egy babakocsit, amit aztán remegő karral kell tipegve-topogva visszatartani lefelé menetkor, de mindezt szinte észre sem veszi az ember, annyira lenyűgöző minden.

Első állomásunk a Lands End nevű park volt, ahonnan remekül látszik a Golden Gate, továbbá szintén nevezetes arról is, hogy itt állt a Sutro Bath nevű fürdőkomplexum, ami 1966-ban leégett, és azóta a egyfajta modern romként tekinthető meg.

Miután megnéztük a híres hidat, elindultunk a Golden Gate park felé, ami a hídtól kissé távolabb található, a város belsőbb részében. Ez amolyan Margit-sziget szerepet tölt be itt, bár talán inkább a New York-i Central Park-hoz kéne hasonlítanunk. Nagyjából téglalap alakú, hatalmas füves-fás park kis tavakkal, ahová a nép kimegy futni, piknikezni, sétálgatni. Valószínűleg azért ide került, mert ez a város egyetlen sík része.

Már a parkba menet is feltűnt, és utána, amikor sétálgattunk a város egy szebb részén akkor meg méginkább, hogy itt szinte minden utca érdekes, mindenhol érdemes volt nézelődni egy picit. Ekkor kezdtünk szembesülni azzal, hogy San Francisco-ban látszólag érvényben van egy olyan építészeti irányelv, hogy minden épület homlokzatának érdekesnek kell lennie, és egy utcában nem lehet két egyforma színű ház. Továbbá lehetőleg legyen mindegyik kicsit más, így a városkép folyamatosan egy sokszínű, összevissza kavalkád, ami viszont összességben nagyon jól néz ki. Mindehhez társul egy rakat fantasztikus falrajz amit a környék utcai művészei alkotottak.

Másnap reggel elsőként felmentünk egymás után két hegyre, ahonnan jó kilátás nyílt, és jól kivehető volt, hogy azért itt is van egy kis felhőkarcolós negyed, de a város nagyrésze 1-2 emeletes házakból áll. Az egyikre ráadásul egészen egyéni lépcső vezetett föl.

A madártávlatból való megtekintés után újra bementünk a város sűrűjébe, és elmentünk egy Kolumbáriumba. Ha valaki nem tudná mi az a Kolumbárium az nem műveletlenebb annál, amilyenek mi voltunk mielőtt erre az útra készültünk, korábban mi sem hallottunk ilyenről, de most már tudjuk, hogy ez egy urnatemető. Egy kis épület, melynek falában körbe mindenfelé urnák állnak, akár egész családok temetkezési helyéül. Kissé bizarr látvány, de valahol praktikus megoldás egy sík hellyel alig rendekező dimbes-dombos félsziget lakói számára.

Következőnek a tengerpartra mentünk, ahol megnéztünk egy rendkívül bizarr kinézetű hullám orgonát, ami állítólag csodálatos hangokat ad dagály érkeztekor, amit maga a víz hullámzása produkál. Hogy a hangszerrel volt-e a gond, vagy csak mi voltunk túl botfülűek azt nem tudjuk, mindenesetre mi semmit nem hallottunk. A hely viszont remek alkalmat adott, hogy újból ránézzünk a Golden Gate-re, illetve Alcatraz-ra is, ahova sajnos nem tudtunk elmenni, mert már minden hely elfogyott amikor megpróbáltunk foglalni. Mielőtt továbbmentünk volna elnéztünk még a közeli szépművészeti múzeumhoz, aminek igencsak impozáns épülete van, sétáltunk is az oszlopos folyosói között egy adagot.

Ezután bementünk egy belvárosiasabb részbe, a kikötő mellé, ahol megismerkedtünk a San Francisco-i parkolóhely hiány jelenségével. Ez annyiban különbözik a New York-i parkolóhely hiánytól, hogy itt úgy első ránézésre rengeteg hely van, de aztán mindegyikről kiderül, hogy konkrétan ott garázskijáró/tűzcsap/tiltótábla van. Miután kiszálltunk, körbejártuk a kikötőt, ahol nagy a vásári forgatag, és rengeteg fóka sütkérezik naphosszat. Itt található a város Hard Rock Cafe-ja is, úgyhogy az ebéd helyszíne is megvolt.

Folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.