A nagy New York-i felfedezőtúránk következő állomása Brooklyn Heights volt, ami Manhattan déli csücskével szemben, a folyóparton található igazán kellemes környék. Útitársunk ezúttal Miki régi barátja, Balázs volt. A városrész bejárásán kívül ezen alkalommal átsétáltunk New York egyik emblematikus jelképén, a Brooklyn hídon:

Ez a környék hangulatos, kedves utcácskákkal van tele, de azért az egyik legfőbb látványosság itt a kilátás Manhattan felhőkarcolóira. A Brooklyn-i part rendkívül meredek, a híd egy a parttól nem messze lévő, de a vízszintnél jóval magasabban elhelyezkedő sétányba fut bele, ahonnan remek volt a kilátás! A sétány korlátján kis réztáblákon szemlélhettük meg, hogy a történelem folyamán mit láthattunk volna innen nézve. Hát itt sem voltak mindig felhőkarcolók.

Ezután jött egy kis séta a környéken, ami igencsak kellemes volt, bár így visszanézve a képeket nem igazán találtunk olyat, ami ezt vissza is adná. Balázs még azon is elgondolkodott, hogy talán ide kéne költöznie. Panni kedvéért megálltunk egy játszótérnél, ahol egy 6 év körüli kisfiú házi sütésű brownie-kat és blondie-kat árult, amiből vettünk is rögtön. Fél óra önfeledt rohangálás után mentünk tovább, egy kis további sétára, majd elindultunk a folyó partján lévő parkba. Ez egy viszonylag új valami, félig még épülőfélben, amihez egy rendkívül meredek a levegőben lógó lépcsőn lehetett lejutni, ami néhány nagyobb oszlophoz volt kábelekkel erősítve, és kissé kilengett lefelé haladásunk közepette. Azért veszélyérzetünk nem volt, de kissé bizarr volt így is. Sajnos a lépcsőről nincs kép, csak egy, ami rajta állva készült, ezen látszik a korlát, és a még épülő park anyagai.

Visszafelé megint a Brooklyn Hídon mentünk, amit Kata egy remekül sikerült panorámaképpel meg is örökített.

A nap krónikájához tartozik még, hogy Miki elfogyasztotta élete első New York-i hot dogját, amit Kata is kissé megvámolt, aki nem akart egy egészet bevállalni, inkább egy fagyis-karamellás-csokiszószos-tejszínhabos csodát vett magának, amit Miki vámolt meg. Régóta terveztük, hogy egy életünk egy halálunk, kipróbáljuk az utcai árusok kajáját, és az is direkt volt, hogy hazaindulás előtt kísérletezünk ilyennel, tekintettel az esetleges mellékhatásokra. Mint kiderült, óvatoskodásunk túlzó volt, gyomraink nyugalmát nem zavarta meg az autentikus helyi étel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.