Manhattan-ben downtown-nak, azaz belvárosnak nevezik azt a részét, amelyik a Brooklyn hídtól délre helyezkedik el. Ez egy leginkább üzleti és kormányzati negyed. Itt található többek között a Wall Street, és itt álltak korábban a World Trade Center ikertornyai. Azért is esett erre a területre a választásunk, mivel ekkortájt került a helyére az új, One World Trade Center antennája, és érte el ezáltal végleges magasságát. Ezt a környéket is két alkalommal jártuk be, az elsőn Miki unokatestvére, Fanni kísért el minket, a második alkalommal viszont Miki egyik nemrég New York-ba költözött barátja, Balázs.

Elsőként kormányzati környéken jártunk, megtekintettük a legfelsőbb bíróság épületét, és a városházát. Mindeközben találkoztunk egy halom itt élő kínaival, akik hatalmas csinnadratta közepette ünnepeltek valami kínai ünnepet. Ezt követően egy kellemes kis parkban megálltunk fagyizni egyet, majd megtekintettük az új One World Trade Centert, ami még közel sincs kész. Az építkezés mellett az egyik ház falán dombormű található, ami a szeptember 11-i terrortámadás áldozatainak állít emléket, ezt ottlétünkkor éppen egy teljesen őrült pali tisztogatta. Erős volt továbbá a rendőri jelenlét, az építkezés igencsak tág környéke le volt zárva. Még mobil rendőrtornyot is láttunk:

A következő állomásunk a New York-i tőzsde épülete, és ennek környéke, a Wall Street volt. Ez a környék meglepően keskeny utcácskákból áll, amelyek nagy részéről ki is van tiltva az autós forgalom. Érdekesség, hogy a Manhattan-t keresztbeszelő Broadway is itt kezdődik, ami szintén nagyon keskeny itt, szűk kétszer egy sávos utcácska csupán. Maga a tőzsde épület nem is nagyon fotózható le szemből, mert olyan közel van a szemközti ház, ezért készítettünk mi is ilyen ferde szögből képet róla. A közelben található bika szobor is a tőzsdéhez köthető, mivel az itteni szleng szerint ha a részvényárak felfelé mennek az a bull, azaz bika állapot, ha meg lefelé, akkor az a bear, vagyis medve állapot. Medve szobor nincs a környéken, talán evvel akarják az optimizmusukat sugallani. A bikával való fotózkodás lehetőségéért egyébként úgy 10 percet sorban is kellett állni, ennyire népszerű. Mire sorra kerültünk, mi is egészen megbikultunk:

Ezt követően tettünk még egy kis sétát a Hudson folyó partján. Itt találtunk egy érdekes izét, hát hogy is mondjuk, egy ferde parkot, amiről kiderült, hogy az Írországi éhezésnek állít emléket. Fel is mentünk rá, és innen tekintettük meg a túlparton fekvő Jersey City-t.

Ekkorra már kezdett későre járni, és Berti nem igazán jól viselte a helyzetet, úgyhogy úgy döntöttünk haza megyünk, és majd később folytatjuk. Így is lett, bár azt nem sejtettük, hogy a később az 4 héttel későbbet jelent, mivel időközben ez-az közbejött. Szóval úgy egy hónappal később újra nekivágtunk a maradék downtown feltérképezésének Balázzsal.

A terv az volt, hogy a Manhattan csúcsán található Battery-parkból áthajózunk Staten Island-re, ami szintén New York-hoz tartozik, és ingyenes kompjárat van oda félóránként. Odafelé menet láttuk a mindenki által szabadon dekorálható zongorát, amire Kata gyorsan alkotott is egy keveset, majd nemsokára kicsit játszott is rajta az utcai művész gazdája.

A kompra várakozáskor kiderült, hogy rajtunk kívül még úgy kétszáz másik ember is át kíván most kelni, Miki kicsit aggódni is kezdett, hogy felférünk-e majd. Kata, aki már utazott ezen a kompon megnyugtatta, hogy igen. Így is lett, a komp ugyanis úgy saccra 2000 embert is könnyedén átvinne, gyakorlatilag lézengtünk rajta.

Úgy 20 perc alatt át is értünk Staten Island-re ahol az útikönyvek és internetes ajánlók szerint is lényegében semmi érdekes sincs. Ez az út leginkább tehát az út miatt volt érdekes, nem a cél miatt, és ez most nem filozófiai mélységű gondolat, hanem szó szerint értendő. Ami még vonzó benne, hogy elhalad a Szabadság-szobor mellett. A parton van egy egyedinek mondható 9/11 emlékmű, azt megnéztük, de aztán a következő komppal mentünk is vissza. Azért még pózoltunk egyet a távoli Manhattan-el is:

A túloldalon a Battery Parkban sétálva leginkább érdekes szobrokat láttunk, van itt egészen turulnak kinéző sas szobor, háborús emlékmű ( mert az amerikában mindenhova kell ), de még vízbe esett társukat kimentő tengerészek szoborcsoportja is található itt.

Ekkorra már kezdett későre járni, el is indultunk vissza az autó felé. Balázs búcsúzóul megemlítette, hogy kipróbálta a híres New York-i Hot Dog-ot, és hogy mi milyennek találjuk. Nahát itt egy kicsit el is szégyelltük magunkat, hiszen Balázs még csak pár hete lakik itt, mi meg egy éve járunk New York-ba, és ezt még eddig nem tettük meg. El is határoztuk, hogy legközelebb mindenképpen pótoljuk ezt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.