Nyaralásunk utolsó napját tehát újra az USA-ban töltöttük, holott a tervek szerint ekkor még Vancouver-t nézegettük volna, de hát az eső felülírta a terveket. Visszafelé menet ugyanúgy megálltunk jó pár helyen, és gyönyörködtünk az öbölben illetve ennek szigetvilágában. Egyik ilyen kilátóhelyről pont egy osztrigatelepre lehetett rálátni:

Dél körül megálltunk ebédelni egy Jack in the Box étteremben, ami egy, a nyugati parton nagyon elterjedt gyorsétteremlánc, és azt mondják, hogy itt népszerűbb, mint a McDonalds. Ebéd közben gyorsan nekiláttunk kitalálni, hogy hova is menjünk, végül a választásunk Tacoma-ra esett.

Tacoma egy kisváros Seattle-től délre, és rögtönzött netes kereséseink szerint elég pofás. Ezen kívül innen származik Dale Chihuly, akinek az üveg műremekeit megcsodáltuk már korábban Seattle-ben, bár végülis az itteni múzeuma már bezárt, mire odaértünk, továbbá kiderült, hogy a város szebb részeit éppen totál feltúrták csatornázási munkálatok miatt, ami rontott némiképp az összképen.

Szóval jött is az újabb keresés a neten, és megtaláltuk Salmon Beach-et, egy érdekesnek tűnő tengerpartszakaszt, ahol cölöpökön álló házak találhatóak sorban. Itt az fogadott minket, hogy hát ez magánterület, és aki belép, az ne számítson semmi jóra. Ezen kissé csodálkoztunk, mert a város honlapja ajánlotta mint látványosságot. Ekkor már úgy voltunk vele, hogy túl sok minden nem sikerült már ma, ide akkor is bemegyünk, lesz ami lesz. El is indultunk a végtelennek tűnő falépcsőkön lefele:

Szerencsére látszólag senkit sem érdekeltünk, az a pár ember akivel találkoztunk csak mosolygott ránk, főleg bájos csemetéink hatására. Lent aztán jót sétáltunk az idilli kis házikók között, és habár elég nyugdíjas helynek tűnt, azért kicsit minket is megérintett a hely varázsa. Még egy giccsbehajló naplementés fényképet is készítettünk.

Este a Red Lobster-ben vacsoráztunk, ez egy étterem lánc, ahol a rák specialitásokra mentek rá. Amikor vacsi után megérkeztünk a szállásra, és pakolászunk ki, a parkolóban állomásozó limuzin fekete sofőrje jellegzetes fekete akcentussal áldást kért a családunkra. És ez hatott is: ugyanis meglepetésünkre szobánkban kis ajándékcsomag várt ránk, tekintettel hogy már kezdünk törzsvendégek lenni a Best Western láncnál.

Másnap reggel mentünk is a reptérre, ahol még volt egy kisebb incidens: az ellenőrzésnél megkérték Mikit, hátán Pannival, hogy álljon félre, mert külön ellenőrizni kívánják, hogy nincs-e a kezén robbanóanyag maradék. Eltelt 1-2 perc, amikor odajött egy pasas, és mondta, hogy elnézést a várakozásért, de nekik mindenkit ellenőrizni kell, akinek gyerek van a hátán!! Szóval mindenkinek csak javasolni tudjuk, hogy szedje le a hordozóból a gyereket, mert az gyanús.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.