Második napunkon reggel elhagytuk a Seattle-i szállást, és elindultunk észak felé. Mindenek előtt átkeltünk a csatornán, amelyik összeköti a városban lévő tavat a tengerrel, majd rögtön meg is álltunk, hogy benézzünk a híd alá, mivel ott lakik a kocsikat összezúzó troll:

Ezt követően ellátogattunk a Gas Works Park-ba, ahol jókora ( használaton kívüli ) gázgépeket láttunk. Vagy legalábbis valami ilyesmit, ami a gázzal kapcsolatos, de ma már csak látványosság, és graffitis célpont. A park a Union tó partján található, innen még egyszer megtekintettük Seattle belvárosát kissé távolabbról.

Ezután már igyekeznünk is kellett egy kicsit, mivel időpontunk volt foglalva gyár látogatásra a Boeing-nél! Sajnos valmiért nem lehetett bevinni gyereket, ami miatt kb 4 órát töltöttünk itt, amíg mindkettőnk végigjárta a másfél órás túrát, továbbá szintén sajnos, hogy nem lehetett fényképezni odabenn, emiatt csak leírni tudjuk mindazt, amit láttunk.

Szóval állítólag ez a világ legnagyobb térfogatú épülete, 11 Empire State Building fér el benne, és ez teljesen hihető is volt. Állításuk szerint úgy három nap alatt raknak össze egy repülőgépet, és mivel megrendelés bőven van, egymás után gyártják őket rogyásig. Ennek megfelelően minden munkafázist láthattuk, persze csak az otthagyott félkész állapotaikban, mivel hétvégén még itt sem dolgoznak. Szóval megtekinthettük, amint eleinte ott vannak az üres nagy vázdarabok, kicsivel odébb már nagyobb kész panelek, majd ezek összerakva egybe nagyobb darabokba, végül egy már egészen repülőformájú állapot, amiből még lóg ki mindenféle alkatrész, és a folyamat legvégén egy kész repülőgép, amibe még pakolják be a berendezését.

Természetesen mindehhez idegenvezetés volt, ahol áradozott a hölgy arról, hogy mennyire jók is a Boeing-ek, és a legújabb modelljük még mennyivel jobb lesz minden eddiginél. Javasolta is nekünk, hogy soha többet ne szálljunk fel olyan gépre, amelyik nem Boeing, ő állítólag ezt teszi ( If it's not a Boeing, I'm not going! ). Ha valakinek amúgy megjött volna a kedve a vásárláshoz, akkor azt is megtudtuk, hogy 200-300 millió dollárba kerül egy ilyen masina, de ebben nincsenek benne az extrák, úgy is mint berendezés + hajtóművek, szóval az még megdobja egy kicsit az árat. Nagy tételben kicsit olcsóbban is megkaphatjuk.

Azt is megtudtuk, hogy a világ legnagyobb repülőgépét, a Dreamlifter-t is a Boeing gyártja, és ők is használják csupán, és jelenleg csak négy darab van belőle a világon. Ezekkel szállítják a repülőgép alkatrészeiket, Miki pont látta is az egyiket felszállni, amíg Kata benn nézelődött. Hát tényleg elég nagy, meg kell hagyni.

Szóval a gyárban sajnos nem lehetett fotózni, a látogató központban viszont igen. Ki is próbáltuk rögtön a pilótalétet:

A repcsik után elindultunk Vancouver felé, és a nap hátralévő részében még vagy ötször megálltunk gyönyörködni a tengerben, amely errefelé egy hatalmas, közel száz kilóméteres öblöt képez rengeteg apró szigettel, meseszép partszakaszokkal.

Este átkeltünk a Kanadai határon, és elmentünk a szállásunkra, ahol gyorsan nyugovóra is tértünk, hogy másnap felfedezzük Vancouver szépségeit.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.