Amerikában szeptember első hétfője a munka ünnepe. Ez abból a szempontból remek, hogy minden évben adódik ennek kapcsán egy háromnapos hétvége, amin mi idén Philadelphia-ba látogattunk el. Miután elfoglaltuk az egyik elővárosban lévő szállásunkat, elindultunk felderíteni a várost. Rögtön dugóba is kerültünk, de még a tömött sorokban való araszolás közben is találtunk látnivalót:

Az első megállónk egy kis parkra esett, ahol megcsodálhattuk a helyi rovar-szobor művészet remekeit:

A történelmi témákat már eleve az utolsó napra terveztük, úgyhogy csak sétálgattunk, és próbáltuk magunkba szívni a város hangulatát. Ennek folyamán találkoztuk mesefigurának öltözött társasággal, önnön levágását váró malaccal, de mindenekelőtt rengeteg mókásra festett tűzfallal:

A második napon ellátogattunk a könyéken pár helyre, de erről majd egy külön bejegyzésben. A harmadik, egyben utolsó napot szántuk Philadelphia történelmi emlékeinek megtekintésére. Elsőként az USA első parlamentjébe látogattunk el, ahol az alkotmányt elfogadták 1787-ben. Érdekesség, hogy azóta sem írtak újat, bár jópárszor kiegészítették. Az épületet kívülről így csodálta meg Miki és Panni:

Először a kongresszus termébe ültünk be, ahol a minket körbevezető vadőrnek kinéző alkalmazott rögtönzött történelemórát tartott George Washingtonról, akinek emberi nagyságát dícséri, hogy miután kétszer is elnök volt, nem indult harmadjára. Utódja John Adams állítólag már nem ilyen könnyen mondott le a trónról, de miután elbukta a választásokat, végülis kis morgás után elfogadta a döntést. Idegenvezetőnk szerint azóta nem volt egyszer sem kétséges, hogy a választások eredménye szent és sérthetetlen. A kép sajnos nem lett túl jó:

Ezután átmentünk azon terembe, ahol az első szenátus ülésezett. Amerikában minden állam kettő szenátort küldhetett akkor is, és most is a szenátusba. A terem kicsi mérete ellenére megfelelt, mivel akkoriban még csak 12 állam volt.

Miután végeztünk itt, beálltunk a sorba, amely arra a túrára várt, hogy végiglátogassa az alkotmány elfogadásának helyszíneit. Ide elvileg előre kellett volna regisztrálni, de ennek hiányát elnézték nekünk, talán Panni miatt, úgyhogy végülis bemehettünk.

Várakozás közben elkezdett szemerkélni az eső. Elővettük az ernyőt, és fejünk felé emeltük, ami nagyon megtetszett Panninak, és követlni kezdte, hogy ő tarthassa a saját feje fölé. Sajnos azonban nem bírta el, de Miki jó apukaként megadta számára a naív örömöt, hogy mégis.

Az alkotmány túrán először is betereltek minket egy terembe, ahol úgy 60-an lehettünk, és mindenkinek meg kellett mondania, hogy honnan jött. Mint magyarok, megnyertük a "Legkülönlegesebb Helyről Jövök" versenyt, megosztva egy másik magyar lánnyal, aki szintén ezen túrán vett részt. Mint kiderült, azért kellett megmondani, hogy ki honnan jön, mert ez a túra egy nagy családi találkozó, ahol távoli tájak emberei mint egy nagy család összejönnek, bár ez inkább csak a különböző amerikai államokból érkezőkre értelmezhető az amerikai alkotmány kapcsán. Megtudtuk továbbá, hogy Texas bármikor kiléphet minden további nélkül az USA-ból, mert amikor beléptek ezt kikötötték, mint feltételt.

Ezután átfáradtunk egy másik terembe, ahol ténylegesen aláírták az alkotmányt. Mint kiderült, az egyik állam, Delaware küldöttei hezitáltak egy sort, hogy jó lesz-e így az alkotmány vagy sem, de mivel érezték, hogy fontos a pillanat, még aznap éjjel hazalovagoltak, megbeszéték az otthonmaradtakkal, visszalovagoltak, és aláírták. Ennek emlékére a Delaware-i 25 centes hátulján egy lovas figura látható.

Ezután meglátogattuk a Liberty Bell-t, vagyis a szabadság harangját. A legenda szerint ez zúgott a függetlenségi nyilatkozat kihirdetésekor. A történészek szerint ez ugyan nem igaz, de attól még a szabadság szimbóluma lett Amerikában. A harang el van repedve, állítólag egy kis repedés volt rajta, és amikor megpróbálták kijavítani, akkor még jobban elrepedt, úgyhogy azóta inkább békénhagyták, és most már így, elrepedve műemlék.

A következő programpont a pénzgyár meglátogatása volt, Philadelphia ugyanis egyike annak a négy helynek, ahol az amerikai pénzérméket gyártják. Itt sajnos semmit sem lehet lefotózni, úgyhogy képet nem tudunk mellékelni. Kis kiállítás volt az amerikai érmék történelméből, majd ábrák és videók a gyártás lépéseiről, végül maguk a hatalmas gépsorok, amelyeknek egyik végén egy feltekert fémlemez van, másik végén meg egy hatalmas bödön egycentes. Arról sajnos nem volt szó, hogy ez a pénz hogy kerül ki a gazdaságba. Valaki egycentesekben kapja meg a fizetését?

Végezetül ellátogattunk a helyi Hard Rock Cafe-ba, ahol nem messze A Király ( nem Jimmy ) trónjától ettünk, majd jóllakottan hazamentünk:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.