Szeptember első hétvégéjén ellátogattunk Boston-ba. Valahogy úgy alakult, hogy habár már több, mint két éve itt éltünk ekkor, mégsem néztük még meg Boston-t, pedig New York után ez a legközelebbi nagyváros hozzánk. Voltunk ugyan itt Miki távoli rokonát meglátogatni, de mivel ő elég idős, csak egy keveset sétáltunk vele a városban, szóval most sikerült először szétnéznünk itt úgy rendesen.

Szombat reggel indultunk, dél körül már Cambridge-ben is voltunk, ami közvetlenül Boston mellett található egyetemi város, itt van az MIT és a Harvard. Az előbbit már láttuk még sok évvel ezelőtt, amikor még Mikit három hétre kihívták ide, és Kata meglátogatta, úgyhogy most főleg az utóbbira koncentráltunk, így néz ki:

Miközben nézelődtünk sajnos megbüntettek minket, mert a parkolóóra lejárt egy perccel mire visszaértünk. A késésben közrejátszott, hogy Panni valamiért semmiképpen nem volt hajlandó távozni a fentebb látható egyetemi könyvtár környezetéből, csak hosszas győzködés után sikerült elvontatni onnan. 25 dollárunk bánta a dolgot.

Ezután rátértünk Boston belvárosára, ahol estig sétáltunk. Boston-ra mondják, hogy a legeurópaibb amerikai város, és ez abszolút így is van, a belvárosában határozottan van valami óvilági jelleg. Olyan emberléptékű itt minden, ellentétben sok más amerikai településsel, ahol minden autóléptékű.

Séta közben folyamatosan azt kémleltük, hogy mikor csap le ránk a vihar, amit korábban beharangoztak a meteorológusok. Estére aztán meg is érkezett, úgyhogy fedett helyre vonultunk előle, megejtettünk egy vacsit a helyi Hard Rock Cafe-ban. Mire végeztünk már be is sötétedett, mi meg egy kicsit ránéztünk az éjszakai Boston-ra is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.