Idén szeptember elsejére esett a munka ünnepe, az így keletkező három napos hétvégén elmentünk megnézni Kanada két híres nagyvárosát, Montreal-t és Ottawa-t. Jó szokásunkhoz híven péntek este beültünk az autónkba, és elmentünk csaknem a kanadai határig New York állam északi részére, ahol egy éjszakára megszálltunk. Másnap reggel egy gyors határátkelés után elautóztunk Montreal-ba, ahol szétnéztünk, majd naplemente után átmentünk Ottawa-ba aludni. A következő napon itt néztünk szét, majd sötétedéskor visszaautóztunk Montreal-ba az éjszakára. Utunk harmadik napjának délelőttjén kicsit még nézelődtünk errefelé, aztán a délután a hazaúttal telt, itt-ott megállva New York államban. 

Szóval az első nap koradélelőtt érkeztünk Montreal-ba, ami stílusában, érzetében totál francia vidék, a lakosság is nagyrészt franciául beszél, de azért sokfelé lehet hallani angol beszédet is. Az óvárossal kezdtük a nézelődést, a nap nagyrészét itt is töltöttük, ugyanis tisztára úgy néz ki, mint egy hangulatos francia kisváros macskaköves utcákkal, és szép terekkel. Szóval itt bolyongtunk pár órát délelőtt és koradélután.

Következő célpontunk a király hegy volt, amiről a város a nevét kapta. Innen remek a panoráma, továbbá ez egy hatalmas közpark is egyben, ahová a nép kellemes hétvégi napokon kimegy jólérezni magát. Vagyis valami olyasmi, mint a Margitsziget, vagy a Central Park, csak nem sík. Ittlétünkkor úgy 30 fok lehetett, az iker babakocsit feltolni a hegyre eléggé szenvedés volt, de megcsináltuk. Az odafelé vezető úton is nézelődtünk azért, elvégre is ez egy érdekes város.

Ezután elindultunk vissza az óvárosba, ahol reggel az autót hagytuk. Menet közben megtaláltuk Berti cipőboltját, láttunk egy fabástyát a város közepén, amiben belül vízesés volt, néhány növényekből készült szobor műalkotást, és mivel éppen meleg büszkeségnapok voltak a városban egy rahedli rózsaszín golyót az utcák felett.

Ekkor kezdett sötétedni, mi meg elindultunk Ottawa-ba. Menet közben még útba ejtettük Montreal egyik legmenőbb lakóparkját, ami úgy néz ki, mintha klasszikus paneleket egymásra hánytak volna össze-vissza.

Már jóval sötétedés után érkeztünk meg Ottawa-ba, ahol azonban még így is igazán balzsamos volt az időjárás, úgyhogy elmentünk egy kis sétára a belvárosba. Főleg azért, mert esténként a parlament épületén lézershow van, úgyhogy megtekintettük ezt is. A kb félórás műsor cseppet sem volt unalmas, röviden végigvettük Kanada történelmét, működését, és hogy mire büszkék a kanadaiak a tudósaiktól a popsztárjaikig, és főleg arra, hogy mennyire sokfélék, és milyen jól megvannak így együtt. Ezeket a részeket igencsak irigykedve néztük.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.