Kaliforniai utazásunk mélypontjának éreztük a Disneylandben eltöltött fél napot így nagy reményekkel indultunk tovább a Yosemite Nemzeti Park felé, ahol bíztunk benne, hogy kellemesebben fogjuk tölteni az időt és sok szépet fogunk látni. Bizodalmunk nem is volt alaptalan, a Yosemite méltán az egyik legismertebb nemzeti park Amerikában, mert tényleg csodás.

Még az előző este megtettük kb az út felét, így másnap már csak úgy két óra autózás várt ránk a park déli csücskéig. A hotelben este nézegettük a park honlapját, ahol dörgedelmeket zengtek arról, hogy simán kellhet hólánc akár még májusban is, és ha éppen kell, akkor be se engednek nélküle. Kissé csodálkoztunk, mert mindeközben az időjáráselőrejelzés szerint 20 Celsius fok volt errefelé. Azért biztos ami biztos fel is hívtuk az információs vonalat, ahol egy gépi hang közölte, hogy nem kell hólánc. Másnap a park bejáratánál természetesen egy belépés csak hólánccal tábla állt. Szerencsére nem vették túl komolyan, legalábbis nálunk nem kérdeztek rá, úgyhogy bejutottunk.

Először is a park déli részén lévő Mariposa Grove nevű erdőt néztük meg, ahol jópár mamutfenyő is található. Ezen fajnak egyes példányai már több mint 3000 évesek, több mint 90 méter magasak, és akár 9 méter is lehet az átmérőjük. Itt azért ilyen hatalmasok nem voltak, csak néhány "kisebb" példány, amelyek nagyrészének saját neve is van. Szóval, masszívan lenyűgöződtünk ahogy megálltunk a "Bukott Uralkodó" mellett, majd felnéztünk a "Legényre" és a mellette álló "Három Gráciára". Átmentünk a "Kalifornia Alagút" alatt majd megnéztük a "Ruhacsipeszt", és elképzeltünk azt a még hatalmasabb ruhát is, aminek ez a fa csak a csipesze volna. Végül megismerkedtünk a "Hűséges Párral". Itt elárulunk egy apró kulisszatitkot: általában jobban szeretünk a blogra vízszintes képeket feltölteni, mert sok monitoron alig fér el egybe egy függőleges kép, ami olyan széles mint a szöveg itt. Jelen esetben viszont kivételt tettünk, mamutfenyőt ugyanis nagyon nehéz vízszintesen fotózni, kivéve ha már kidőlt!

Álljon itt fotó egy mamutfenyő tobozról is, ami Kata tenyerében van: kicsiből lesz az óriás!

A séta közben láttunk pár elszenesedett fát is, amikről megtudtuk, hogy ezek a tervezett erdőtüzeknek köszönhetőek. A mamutfenyők ugyanis jobban ellenállnak a tűznek, mint a többi fenyő, ellenben nem viselik annyira jól az árnyékot. Az 1800-as évek végétől az ember mindig megakadályozta, hogy a természetes erdőtüzek tovaterjedjenek, ennek köszönhetően a rokon fajok jobban elterjedtek az erdőben és már már kezdték kiszorítani a mamutfenyőket. De aztán rájöttek, hogy így nem lesz mamutfenyő utánpótlás, és azóta a másik oldalra terelődött az emberi közbeavatkozás ( a környék pirománjainak nem kis örömére ), majd egy idő után ismét a természetre hagyják a dolgok menetét.

Órákat is el tudtunk volna itt tölteni, de hajtott minket, hogy a Yosemite Völgyben még érdekesebb látnivalók várhatnak ránk ezért egy nagy séta után továbbálltunk. Ez a völgy egy halom hatalmas függőleges falú kopár sziklahegy között húzódik meg, amelyekről itt-ott lezúdul egy hatalmas vízesés. A nap hátralévő részében itt autózgattunk körbe-körbe, és ezeket csodáltuk meg. Az alábbi képeken ezek láthatóak: az első kettőn a leérés előtt teljesen permetté szóródó Menyasszonyi Fátyol Vízesés található, ami valószínűleg nem mutiba készült, mert az odafelé vezető úton többször ki volt írva, hogy életveszélyes továbbmenni. A második kettő pedig maga a Yosemite Vízesés felső és alsó része.

Úgy délután 4 körül megpróbáltuk megmászni a Yosemite Vízesésnek otthont adó hegyet, de úgy félúton a csúcs felé rá kellett döbbennünk, hogy nem érnénk le világosban, úgyhogy inkább visszafordultunk. Kicsit későn érkeztünk meg a szállásunkat adó faluba hulla fáradtan, beülni étterembe már nem akartunk, úgyhogy az egyetlen nyitvalevő gyorskajáldába, egy Buger King-be mentünk enni. Mindezt azért említjük meg, mert mivel egyikünk sem evett ezen láncnál már vagy 10 éve, amikor megkérdezte az eladó, hogy mit adhat, elkezdtünk gondolkodni. Erre ő azt hitte, hogy nem tudunk angolul, és elkezdett kézzel lábbal magyarázni. Úgy látszik nem tudta elképzelni, hogy valaki az ő menüjüket ne ismerje fejből!

Másnap visszamentünk a parkba, és gyerekkel a háton másztunk meg két hegyet. Néhol ösvényen, néhol egészen keskeny meredek lépcsőkön haladtunk, megtekintettünk két csodás vízesést, és rettentő büszkék voltunk magunkra, hogy milyen jó kondiban vagyunk! Node már így is elég hosszú ez a bejegyzés, úgyhogy jöjjenek a képek:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.