Harmadik nap tehát Vancouver-ben ébredtünk, és reggel elsőként egy közeli nemzeti parkba mentünk el, ahol felcsaptuk Bertit és Pannit egy-egy hordozóba a hasunkra illetve a hátunkra ( 1 gyerek / szülő ), majd nekivágtunk a sűrű fenyvesnek, amelynek közötte kristálytiszta patak zúdult a mélyben, itt-ott vízeséssel, fölötte drótkötél függőhíddal... Hát elég csodás volt, ennek a nyaralásnak tuti ez volt az egyik fénypontja! De inkább jöjjenek is a képek, mert leírni ezt a fajta szépséget amúgy sem lehet.

Csináltunk egy kis videót is, hogy még jobban megörökítsük a hely hangulatát. Kata szerencsére nem ejtette el a telefont közben.

Miután itt végeztünk, megnéztünk egy lazac keltetőt. Ha valaki nem értené elsőre, hogy mi is ez, ne aggódjon, mi sem értettük elsőre. A lényeg a következő: a kis erdei folyóra építenek egy mesterséges vízesést, ami úgy kb másfél méter magas:

A lazacok, amikor úsznak felfelé a folyón, nem tudnak továbbmenni, hiszen ez túl nagy ugrás lenne nekik. Van viszont oldalt a vízesés mellett egy kis folyosó, ahol beúszhatnak a lazackeltetőbe - na persze ők ezt nem tudják, csak hogy arra lehet úszni. Meg is teszik. Az így elfogott lazacokat szaporítják, és sok sok sok kis lazacuk lesz.

Ezen haltömeg nagy része ugyan meg lesz evődve, de egy kis részét visszaengedik a vízesés fölött a folyóba. A kis rész állítólag még így is sokkal nagyobb, mint amennyi magától szaporodna és túlélne a vadvilágban, szóval ez egy igazi win-win-win-loose szituáció:

• a cég nyer, mert kap pénzt
• mi nyerünk, mert ehetünk lazacot
• a lazacok nyernek, mert jobb szaporulatuk van, mint ha mindez nem lenne
• azon állatok, akik a védtelen kis babalazacokra vadásznának, hát ők veszítenek

A folyó amúgy szintén igencsak szép látványt nyújtott, nem véletlen, hogy volt aki itt akart pecázni:

Amikor itt végeztünk, elindultunk egy közeli hegyre, ahonnan jó a kilátás a városra. Ekkor kezdett el esni az eső. Ezt persze láttuk már korábban is az időjárás jelentésben, de amíg ott szemerkélő záporokról volt szó, addig valami förtelmes égszakadást kaptunk a nyakunkba helyette. Szóval így néz ki Vancouver szakadó esőben egy olyan helyről, ahonnan napsütéses időben gyönyörű látványt nyújtana ( nekünk ez jutott most ):

Azért bementünk a városba is, de sajnos egy kis séta után megint esni kezdett, úgyhogy beültünk ebédelni, de ez sem segített igazán, továbbra is szakadt. Jöhetett tehát az autós városnézés, amiről újfent megállapítottuk, hogy nem túl jó dolog. Így néz ki például a világ - állítólag - legkeskenyebb lakóháza esőben, autóból fotózva:

Végül visszamentünk a szállásra búslakodni, majd elmentünk vacsorázni, és reménykedtünk valami jobban. Vacsi után úgy tűnt, hogy talán most jobb, de mire beértünk a belvárosba, megint ömlött az eső. Ez egy ilyen nap, nincs mit tenni.

Mivel ekkor már a meteorológusok is hasonló időt jósoltak másnapra is, úgy döntöttünk visszamegyünk inkább az USA-ba. Reggel még megálltunk pár helyen, de délben már át is léptük az amerikai határt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.