Amióta elhatároztuk, hogy kijövünk Amerikába pár évre azóta terveztük azt is, hogy Las Vegas-ba is ellátogatunk. Ennek időpontja végülis október első hétvégéje lett, mivel korábban nagyon meleg van arrafelé, később Kata már nem ülhet repülőre a nagy pocakjával, két gyerekkel meg elég nehézkes lett volna. Az optimális időpont tehát meg is volt, ráadásul mindehez meg is lett az optimális társaság, Miki egyik volt osztálytársa és felesége, Sebi és Dóri személyében. Ők korábban is tervezték már, hogy meglátogatnak minket, és amikor bedobtuk nekik a közös Vegas-ozás lehetőségét, kis hezitálás után kaptak az alkalmon.

Az odaút csupán 5 óra, nekünk ez már nem is tűnt olyan soknak a 11 órás Budapest - New York táv után, bár azért Panni igyekezett, hogy hosszabbnak érezzük. Egyetlen dolog, ami emlékezetessé tette mégis az utunkat az volt, hogy a beszállásnál Mikit felismerte a bűnözőfigyelő rendszer, de egy gyors ujjlenyomat vétel után tisztáztuk a félreértést. Mostantól azzal a tudattal kell együttélnie Mikinek, hogy egy körözött bűnöző hasonmása.

A szállásunk természetesen a Hard Rock Hotel volt:

A hotel alapvetően remek volt, mégis kicsit csalódást keltett, mivel úgy igazából semmi Hard Rock-os nem volt benne, leszámítva a nevét és a hozzá tartozó éttermet. Azért nem panaszkodhattunk a szobánkra, amelyből igencsak pazar kilátás volt mind a hegyekre a város mellett, mind a főutcára ( sarokszobát vettünk ki, nem olcsó, de hát nem itt fogunk spórolni ):

Érkezés után lecuccoltunk, majd neki is vágtunk a város felderítésének. Meg kellett állapítanunk, hogy a kaszinók bár látványosak, alapvetően nem nekünk találták ki őket. Általánosságban elmondható hogy a kaszinó egy nagy giccs, és akkor már a minél giccsesebb, annál jobb szabály érvényesül:

Szombat délután érkeztünk, kedd délutánig maradtunk, ezalatt az estéket töltöttük a városban, az idő nagy részét inkább a kirándulások tették ki. Vasárnap a Hoover Dam-ot tekintettük meg, hétfőn a Grand Canyon-t, kedden a Red Rock Canyon-t. Ezekről az utakról később külön bejegyzésekben írunk még. Vasárnap este megtekintettük a Cirque de Soleil előadását, ám mivel ide a Panni nem jöhetett volna be, valakinek kinn kellett maradnia vele, ezt a hősies feladatot Miki vállalta magára.

Utolsó napon a hazaindulás előtt pár órával végül csak nekivágtunk, hogy most már tényleg játszunk valamit, személyekre lebontva a következők történtek:

Miki feltett 10 dollárt a ruletten a 22-esre, de a 27-es jött ki. Ekkor magába szállt, rájött, hogy amióta csak játszik folyamatosan veszít, és ennek így semmi értelme, úgyhogy inkább abba is hagyta.

Kata már majdnem elindult, hogy játszon egy félkarú rablóval, de az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy a hátralévő kevés időt inkább egy neves cukrászdában tölti (amit már megérintett a Halloween előszele).

Pannival volt a legnehezebb, ki tudja mi lett volna, ha pénze is van. Ennek hiányában maradt a sóvárgás:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.