A Yellowstone Nemzeti Park tőszomszédságában található a Grand Teton Nemzeti Park. Annak idején amikor a Yellowstone már létezett, erre járt John D. Rockefeller, és annyira megtetszett neki ez a környék, hogy felvásárolta a környező telkeket, és létrehozott itt is egy nemzeti parkot. A kettő amúgy annyira egybe van nőve, hogy még a belépőjegy is közös. Második napunk reggelén itt kezdtünk, és megintcsak a havas-jeges mikroklímával találkoztunk szikrázó napsütés közepette, szóval fázni azért nem fáztunk. A parkban továbbá hegyek között fekvő csodálatosan tiszta vízű tavak vannak.

Ahogy beléptünk a Yellowstone-ba továbbra is havas tájakon jártunk, ahol az út szélén 1-2 méter magas hófalakat hagyott hátra a hókotró. Meg is álltunk picit gyönyörködni a havas tájban, sőt még hógolyóztunk is így május közepén egy adagot.

Itt jött el a pillanat, amikor megértettük a két nappal ezelőtti medve észlelés lélektanát is. Történ ugyanis, hogy Miki apukája úgy vélte, hogy medvét lát az autóból útközben kinézve egy kis folyó túlpartján. Megálltunk hát, és visszasétáltunk megnézni a vélt medvét, amiről később kiderült, hogy egy kidőlt fa megmaradt törzsdarabja, amely kissé emlékeztetett egy medvére. Miközben ezt néztük, megállt egy másik autó is, és az utasok érdeklődtek mit nézünk, mire mi mondtuk, hogy mintha medve lenne. Aztán megállt még két autó, őket részben mi, réstben az előbb említett autó utasai informálták a "medvéről". Mire mi meggyőződtünk róla, hogy nincs medve, már 5 autó parkolt az út szélén, és keresték az utasai a macit. Mi ugyan mondtuk pár embernek, hogy mégse bocsi, tévedtünk, de a folyamatot már nem lehetett megállítani.

Az izgalmak után megnéztünk egy újabb adag színes bugyogó hőforrást.

Ezután egy vadregényes vízesést néztünk meg amelynek folyója egy függőleges falú kanyonban folytatja az útját, majd megebédeltünk az Old Faithful Gejzír mellett, mivel jószerivel csak itt van kajálda a parkban. A gejzír volt szíves megint kitörni ottlétünkkor.

A nap zárásaként pedig a Grand Prismatic Spring nevű hőforrást néztük meg. Ideérkezésünkkor a gyerekek aludtak, ezért felváltva mentünk, elsőként mi, míg a nagyszülők felügyelték a gyerkőket. Miközben nagyban nézelődtünk, hirtelen leszakadt az ég valami elképesztő eső keretében, de a látvány annyira lenyűgöző volt, hogy a bőrig ázás ellenére is körbejártuk a helyet. Mint kiderült kissé fölöslegesen, mert nemsokára az eső elállt, úgyhogy volt módunk megnézni mindezt tiszta időben. Szóval amíg Miki szülei is körbejárták a helyet, immár eső nélkül, mi gyorsan száraz ruhát vettünk, majd újra végigmentünk a fapallós úton. A gyerekek a maguk részéről az egészet átaludták.

Hát ennyi volt a Yellowstone, nyugovóra tértünk Idaho állambeli szállásunkon, bár Miki szülei csak egy kis időre, mert ők hajnali 4-kor keltek, hogy folytassák az amerikai útjukat Mexikó felé. Úgyhogy este elbúcsúztak Katától és a gyerekektől, Mikitől meg 5-kor a reptéren. Jó volt nyaralni veletek Mami és Lapapa!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.