Kora délután érkeztünk meg a Yellowstone Nemzeti Parkba, és akárcsak aznap reggel ( lásd előző bejegyzés ) újfent egy hűvösebb mikroklímájú helyen találtuk magunkat, ahol még mindig javában tél volt. Hó, jég és csupasz fák uralták a terepet, de mindemellett már az első gőzölgő vizű, bugyogó, büdös tavacskát is megtaláltuk itt. A Yellowstone egyik jellegzetessége ugyanis, hogy mindenfelé melegvizes források találhatóak benne mindenféle elemekkel, amelyek különböző színekben pompáznak, és sokszor nagyon büdösek.

Ahogy mentünk tovább láttunk még havat itt-ott, de hamar megérkeztünk az első fortyogó gőzölgő forró vizes részhez, aminek a környékén érezhetően melegebb volt a szokásosnál, és ott persze semmi hó nem volt. Alapvetően két féle ilyen melegvizes forrásvidék van, az egyiknél kis színes tavak vannak, a másik fajtánál inkább egy nagyon híg sár bugyog a mederben, néha ez is különféle színekben pompázva. A pocsolyák / dagonyák között általában fapallókból álló kis folyosók vezetnek, amelyek mentén be lehet járni az egészet, általában a forrásoktól pár méterre kanyarognak.

A Yellowstone-ban sokféle állat van, amelyeket lehet is lépten nyomon látni, bölények, szarvasok, és prérifarkasok ( lásd a képen ) is járnak-kelnek errefelé. A parkban ezenkívül vannak még farkasok és medvék ( pl. Maci Laci és Bubu ) is, de mi akárhogy nézelődtünk egyet sem láttunk. Egyszer megálltunk egy ponton, ahol nagyon sokan néztek egy irányba, és fényképezőgépekkel illetve távcsövekkel próbálták kémlelni a távolt, és mint kiderült, állítólag medvét látott valaki. Mi akárhogy meresztettük a szemünket, sehogy se láttuk a macit, úgyhogy hamarosan tovább is álltunk. Két nappal később aztán megfejtettük ezt a jelenséget is, de erről majd a következő bejegyzésben.

Elmentünk még aznap este a Yellowstone Grand Canyon-jának nevezett helyre, aminek a nevét eleinte kissé túlzónak gondoltuk, de amikor megláttuk, mindent visszavontunk. A hely tényleg egészen varázslatos, mégha jóval kisebb is mint az Arizonában található Grand Canyon. Mivel már napnyugta után értünk ide ezért kissé sötét fotókat sikerült csak csinálnunk, de mivel másnap is visszajöttünk ide, úgyhogy majd alább jönnek a napsütötte fényképek. Ahogy ránk esteledett el is mentünk a Montana államban található szállásunkra. Útözben találkoztunk még az autóúton és amellett korzózó hangosan szuszogó bölényekkel.

Másnap reggel itt ébredtünk, és a vadnyugati hangulatú étteremben való reggeli után elindultunk vissza a parkba. A Yellowstone-nak egy egészen kis darabja van csak Montana államban, a fényképen látható nagy kőkapu a park itteni bejárata, mögötte pedig látszik, hogy Montanában tényleg vannak hegyek.

Reggel megint egy hővízforrásnál kezdtünk, itt már nyoma sem volt a hidegnek, az amúgy is meleg napsütötte hegyoldalon már reggel olvadoztunk a melegtől. De a látvány azért sokmindenért kárpótolt minket. Itt jegyezzük meg, hogy ezen a helyszínen egy kb 30 középkorú japán nőből álló túristacsoport, akikkel nagyjából egy ütemben haladtunk a palós úton kollektíve totál el volt ájulva csemetéinktől, nem győztek mosolyogni és integetni nekik. Persze ez tökéletesen érthető is.

Ezután gyors egymásutánban három vízesést néztünk meg, mindegyik persze szép volt a maga nemében, íme:

Ahogy mentünk tovább megint havas tájakra jutottunk, és újra jöttek a színes büdös hővízforrások, amikkel egyszerűen nem lehetett betelni!

Majd visszatértünk a Yellowstone Grand Canyon-jához, ahol már előző este is jártunk, de ezúttal gyönyörű napfényben pompázott. A látvány lenyűgöző volt, a meredek elképesztően színes falú kanyon alján hömpölygő folyó egymáshoz nagyon közel kétszer is vízesésként folytatja az útját, ezek egyikét ráadásul egészen közelről meg lehet nézni egy kiépített kilátóból.

Ezután újabb hőtől gőzőlgő löttyök jöttek, volt köztük vörös bugyborékoló sárdagonya, és csodás kékszínű gőzölgő tavacska virágos peremmel, ahol az embernek szinte kedve lett volna megfürödni, de azonkívül hogy tilos, könnyen lehet, hogy nem is túl egészséges.

Zárásképpen pedig megnéztük az Old Faithful gejzírt, ami többé-kevésbé megjósolható módon úgy másfél óránként kitör. Pont volt mellette egy menzaszerűség, ahonnan remekül rá lehetett látni, be is ültünk enni oda, és vártuk a kitörést. Kissé tovább váratott magára mint ahogy azt a menetrend jósolta volna, de abszolút megérte várni rá. Vagy 30-40m magasra csapott ki a forró víz sistergéssel és gőzölgéssel, ahogyan az egy gejzírtől el is várható. Érdekesség, hogy  a gejzír amit Kaliforniában láttunk szintén Old Faitful névre hallgatott, úgy látszik ez egy népszerű gejzír név.

Ennyi volt mára, szállásunk a park mellett volt egy igazi fa bungalowban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.