A lakást ahol lakunk egy idős olasz házaspártól béreljük, akiket Giuseppe és Fiorina Tocci-nak hívnak, mi viszont jellemzően csak Tocci bácsi és Tocci néni néven emlegetjük őket. Amellett hogy ők a főbérlőink egyben az alsó szomszédaink is, így szinte minden nap találkozunk is velük, úgyhogy elég fontos részei az életünknek ebben a harminc hónapban.

A velük való viszony alapvetően jó, bár nem túl szoros, elsősorban azért, mert alig beszélnek angolul. Habár már úgy 45 éve itt élnek, valahogy mégsem ragadt rájuk a nyelv, aminek a fő oka minden bizonnyal az itt élő hatalmas olasz közösség, amiben mozognak. Azért gyanítjuk, hogy fiatalabb korukban jobban mehetett az angol, csak ahogy abbahagyták a munkát azóta sokat felejthettek.

Tocci bácsi 74 éves, csak pár szót beszél angolul, ráadásul eléggé nagyot hall, úgyhogy vele leginkább a mosolygásban, integetésben, és köszönésben merül ki a kommunikáció. Ezen kívül néha megjegyzi, hogy az időjárás jó / rossz. Kissé rozoga állapotban van, bottal jár, tavaly műteni is kellett a csípőjét és a térdét. Érdekesség, hogy amíg a kórházban volt Tocci néni kibővítette a házat egy kicsit, és a munkálatokért cserébe Tocci bácsi autóját is odaadta. Amikor a férje kijött a kórházból szembesítette a történtekkel, döntését azzal indokolta, hogy úgyse kéne már vezetnie.

Tocci néni 67 éves, nagyjából mindent el tud mondani angolul, de azért koncentrálni kell, hogy értse az ember. Nagyon odavan Panniért, akit csak Bella-Bella-nak nevez. Szeret kertészkedni, vásárolni, és a házat és a lakást díszíteni, mindkettő tele van apró kis dísztárgyakkal, amelyek a mi ízlésünknek sokszor külön-külön is sok lenne, de együtt főleg túlzás. Tocci néni egy tűzpiros Volkswagen Jetta-t vezet, amit látszólag nagyon szerethet, mert a Facebook profilján is ezzel a kocsival pózol. Az életében amúgy is központi szerepet foglal el a fácse, lényegében mindent megoszt, átlagosan napi 10-20 bejegyzés jön tőle az üzenőfalon.

Tocci-ék általában az újonnan épített télikertféleségükben vannak egész nap, ahol két egymás mellé helyezett kényelmes fotelből nézik a náluk fogható tíz olasz TV adó egyikét, elvégre is valamelyiken mindig van valami érdekes. Ha viszont éppen nem ott vannak, pl. Tocci néni főz, vagy túl hideg van hozzá és a nappaliban lévő kandalló mellett üldögélnek, esetleg már este a hálóban lennének, akkor sincs ok az aggodalomra! A lakásban öt TV van, lényegében minden helyiségben van egy. A WC-jükben még nem jártunk, lehet hogy ott is van egy hatodik.

Tocci-ék igazi olaszként minden nap paradicsomszószos valamit esznek. Minden augusztusban vesznek pár száz kiló(!) paradicsomot, és befőzik az egész éves mennyiséget egyszerre. Ez afféle családi esemény, eljönnek a gyerekek, sógornők, stb. és indul a két-három napos befőzés.

Tocci-éknak két fiúk van, mindketten úgy 40-42 évesek. Az idősebb Mike, akit Tocci néni úgy mutatott be nekünk, hogy Grammy díjas, ami majdnem igaz, ugyanis többek között Rihanna Grammy díjas albumán dolgozott hangmérnökként. Mike-nak két kis gyereke van, így vele gyakran összefutunk a játszótéren, ha jó idő van. A fiatalabb fiúk Tony, ő lakott korábban abban a lakásban, ahol mi lakunk most. Már eléggé ki akarták paterolni, hogy így 40 körül már mégse kéne otthon laknia, ezt végül is a mi érkezésünk el is döntötte. Nemsokkal később megházasodott, náluk nincs gyerek, ráadásul a szomszéd városban laknak, úgyhogy őket ritkábban látjuk.

És még nincs vége a Tocci családnak, együtt élünk négy macskával is íme:

George, aki mindenhol ott van, ő a legkevésbé félénk, bár az is lehet, hogy csak a leglustább, és ezért nem fut el soha. Vörös és kövér mivolta miatt eléggé hasonlít Garfieldra. Itt éppen a befőzni való paradicsomos ládákon pihen.

Oprah, akit csak ritkán látni, és a népszerű TVs műsorvezetőről nevezték el, mivel éppen az ő műsora ment amikor hozzájuk került.

Sophie, aki az előző kettő macska anyukája, őt látni a legtöbbet. Ő a legközvetlenenn, odajön egy simire az emberhez. A képen Tocci bácsi autóján üldögél, ami azóta már el lett cserélve egy házkibővítésre.

És végül Freri, a titokzatos, akit ritkán látni, akkor is rögtön elfut. Nem véletlen, hogy ez a kép is kissé életlen, örültünk hogy egyáltalán sikerült lekapni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.