Az idén Október-November folyamán még háromszor jártunk New York-ban városnézési céllal, de mivel már kissé hűvösebbre fordult az idő, egy-egy alkalommal csak kisebb túrákra vállalkoztunk, nehogy megfázzon valaki, meg hát nem is olyan kellemes a hideg szeles időben hosszasan kinn lenni. Ezen alkalmakkor három kisebb városrészt jártunk be, ezekről írunk most, időrendi sorrendben.

A SoHo neve a South of Houston street-re utal, vagyis hogy a terület a Houston street-től délre helyezkedik el, amelyik egy K-Ny irányú főút Manhattan déli részén. A londoni Soho-val ellentétben ez nem züllött buli negyed, hanem leginkább művész negyed. Láttunk itt rengeteg utcai műalkotást, zenekart, akik pianínót vittek az utcára, és még fehér Rolls-Royce-ot is. Az utcák tele vannak nagy épületekkel nagy ablakokkal, amelyek mögött műtermeket, galériákat, vagy éppen táncórákat látni mindenfelé.

A Hell's Kitchen nevű környéken igen sok étterem, és főleg sport bár található, de a nevét mégsem innen kapta, hanem a rossz híre miatt. A környék 100 évvel ezelőtt ugyanis a maffiózók központja volt, a Wikipedia név szerint is említi a 9 legnagyobbat, akiknek halálát nagyrészt valamelyik másik okozta. Van köztük olyan is, aki 23 évesen halt meg, de addigra már túl volt azon, hogy egy bandában vezetőségi tag lett, majd kilépett onnan, alapított egy másikat, amivel szintén elég magasra jutott, kiszorítva az előző társaságot. És persze aztán őt is lelőtték.

Ma már mindennek nyoma sincs, ezzel szemben középosztálybeliek számára épült lakóépületek, rengeteg étterem, és a belsőbb részein hatalmas irodaházak találhatóak benne. Itt van továbbá New York egyik legnagyobb buszpályaudvara, a Port Authority Bus Terminal, előtte az ismeretlen hordár szobrával. Amikor már éppen távoztunk volna, akkor vettük észre, hogy a parkolóhelyünktől pár méterre van egyik kedvenc műsorunk, a Colbert Report felvételének helyszíne! Ő volt az, aki magáról akarta elneveztetni a Megyeri Hidat, és majdnem minden este jelentkezik egy show-val, amiben az aktuális hírekről beszél igencsak szórakoztatóan. Mi nagyjából innen tájékozódunk arról, hogy mi folyik az országban.

Már javában November volt, amikor elmentünk Chelsea-be. Amikor megérkeztünk, még az is felmerült, hogy ki se szálljunk, menjünk haza, mert annyira undok volt az időjárás. Végül csak sétáltunk egyet, és szerencsére nem kellett megbánnunk, kicsit naposabbra fordult az idő, de azért a szél így sem volt túl kellemes. Odafelé menet meghallgattuk a youtube-on Bon Jovi - Midnight in Chelsea című dalát, de rá kellett döbbennünk, hogy az a londoni Chelsea-ről szól.

A környék nagyrészt csendes kis utcácskákból áll sok fával, igazi lakónyegyed, ahol lépten-nyomon találtunk valami érdekeset! Az ajtókból álló falszakasz titkát nem sikerült megfejtenünk, a benzinkúton legelő birkákról viszont ki volt írva, hogy egy modern művész alkotta. Az időközben eleredő eső elől behúzódtunk a Chelsea Market-be ami egy régiesnek kinézni akaró, ablaktalan luxuspiac, aminek valahogy mindezek ellenére mégis nagyon jó hangulata van, többek között az ilyen táblák miatt, mint ami a fotón látható. Mire bejártuk a helyet, már el is állt az eső, de a szél maradt, úgyhogy inkább mentünk vissza a kocsihoz. Idénre ennyi volt New York, jövő tavasszal folytatjuk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.