Szeptemberben elhatároztuk, hogy elmegyünk szétnézni Kanada közelebbi részein. Egy nagy körutat tettünk meg: először Észak-Kelet felé Massachusetts-en és Maine-en keresztül átmentünk Kanadába, ahol ellátogattunk Nova Scotia-ba és Prince Edward Island-re, majd Nyugatnak fordultunk és meg sem álltunk Quebec-ig, ahonnan Dél felé Vermont-on és Massachusetts-en keresztül értünk haza. Hetedik rész.

Quebec City-ben való tartózkodásunk második napjának első felét egy kis kirándulással töltöttük a Szent Annáról elnevezett kanyonnál, és a szintén róla elnevezett bazilikánál, de nem a név befolyásolt minket, hanem hogy mindkettő pompás úti célnak tűnt a képek alapján. 

A bazilika kapcsán kiderült számunkra, hogy Szent Anna Jézus anyai nagymamája volt, és egyben a hajósok védőszentje. Ezt a templomot ez utóbbi minősége miatt szentelték neki, mert francia hajósok hozzá imádkoztak, amikor a Szent Lőrinc­ folyón felfelé hajóztak és hatalmas viharba keveredtek majd szerencsésen megmenekültek. Mindezek miatt egyben Quebec védőszentje is, szóval igazi álláshalmozó. A hely egyik specialitása, hogy a fő terem alatt, úgymond az alagsorban egy hasonló méretű másik terem található ugyanolyan padsorokkal, oltárral, stb, csak ez kissé lapos, míg a fölső meg ugye bazilikásan 10-15 méter belmagasságú. Az oszlopra erősített mankók volt tulajdonosai állítólag eskü alatt vallják, hogy kizárólagosan Szent Annának köszönhetik a gyógyulásukat.

Ezután jött a kanyon, és a benne hömpölygő folyó vízeséssel! Kissé odébb kellett leparkolni, szóval, Pannit és Bertit magunkra kötöttük, és nekivágtunk a hely feltérképezésének. A bejárat után néhány hatalmas fából készült állatszobor állt, Panni tetszését erősen kiváltva. Utána viszont jött a kanyon, a vízesés, és a körülötte kacskaringózó út, ami három függőhidat is tartalmazott, továbbá meredek utakat, szóval az egész túra a ránkkötött gyerekkel edzésnek sem volt utolsó. A kanadaiak nagyon jó függőhidakat tudnak építeni, itt jelen esetben egy testvérpárnak köszönhető, hogy mezei turisták is látogathatják a helyet. Ahogy mi végigjártuk nagyjából egy tempóban mentünk egy fickóval, akinek kabátján volt egy zászló minden országból, ahol már járt. Amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, büszkén mutatta, hogy ott is volt már!

No de jöjjenek a képek, hiszen a látvány itt mindent visz:

Ezután mentünk vissza Quebec City-be, de erről már volt szó az előző részben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.