Alig tértünk vissza Magyarországról máris utaztunk a következő hétvégén. Egyelőre nem messzire, csak Rhode Island-re, mert Gyuriéknak, Miki távoli rokonának akikről már többször szót ejtettünk a blogon, a rhode island-i Charlestown-ban van egy kis nyaralója, ahova meghívtak minket, és mi örömmel mentünk. Az útra Miki unokatestvére, Fanni is elkísért bennünket.

Csodás kis hely ez, és Gyuriék nyaralójának különösen jó a fekvése: hiszen a mögöttük lévő kis öbölre is pompás rálátást nyújt, ahol nagyon sok szép madarat lehet távcsővel meglesni, és ugyan nem közvetlenül a homokos óceánpartra nyílik a terasz, de majdnem. A hely érdekessége, hogy a házak szinte mindegyike cölöpökön áll, így Gyuriéké is. Ennek oka az, hogy ha az óceán esetleg kicsit jobban kijönne a szokásosnál, akkor se legyen baj.

A horizont csíkját csak Block Island törte meg, ami pár kilométerre található a parttól, és állítólag nagyon szép kis sziget. A csíkokat Kata örökítette meg csíkkal, ugyanis nagyon bejött neki a telefonunk panorámafotó funkciója.

Ezen a hétvégén úgy aludtunk, mind a bunda, annyira jó volt a levegő. Igaz, Berti nem hagyta reggelente Katát aludni, így nagyokat sétáltak, hogy a vékony falakkal rendelkező házban másokat ne keltsenek fel, és elég jókat fotóztak, hamár... Egyik reggel még egy szarvasmamát is láttak a borjával a homokban tétovázni amikor a napfelkeltében gyönyörködtek.

Szerencsére tavaly Sandy (tudjátok a hurrikán, akit Miki merő szemtelenségből lesanyizott) nem tett semmi kárt a házban, ami több házról nem volt elmondható a környéken, még mindig mutatták, hogy micsoda pusztítás történt itt tavaly. Úgy tűnik, hogy idén szerencsére megúszta Amerika a hurrikán szezont, ami júniustól október végéig tart, habár egyesek a novembert is ideszámítják, de talán nem lesz már semmi idén.

Szóval, a kora szeptember nagyon kellemes volt Rhode Islanden, sokat voltunk a parton, rohangáltunk Panni után hol a homokban, hol a verandán, kacarásztunk, kutyáztunk, jókat ettünk, szóval, minden szuper volt.

Egyébként Charlestown nagyon pici hely, a parton kívül nem sok érdekességgel. Az egész állam nem túl nagy amúgy, amit jól jelez, hogy amikor egyik este Gyuriék elvittek minket vacsorázni az egyik kedvenc közeli éttermükbe, akkor utólag este otthon kiderült, hogy az állam másik végében jártunk, ami csak kb 25 perc volt kocsival. A hely amúgy a tengeri herkentyűiről ismert, mi is kipróbáltuk a híres New England-i kagylólevest, amit lehet fehéren azaz tejszínnel, vagy vörösen azaz paradicsomszósszal is kérni. A falon kiállított homár egy helyi rekord, ennél jóval kisebb méretű rákokat szolgáltak fel nekünk.

Hazafelé menet Gyuriék javasolták, hogy látogassunk meg egy Watch Hill nevű települést, ahol a fiúk esküvője volt. El is mentünk ide, és tényleg nagyon kis tündi-bündi hely.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.