Amerikában húsvét kapcsán nagypénteken jár a plusz szabadnap, és azon vallási ünnepek egyike, amikor a tőzsde is bezár, így az első igazán tavaszi hosszú hétvégénken Washington felé vettük az irányt. Az időzítésben szerepet játszott, hogy az ország fővárosa legszebb arcát tavasszal mutatja, amikor a Tidal Basin körül virágoznak a cseresznyefák és az idő is nagyon kellemes a városnézéshez. Ez részben bejött, mert tényleg nagyon kellemes volt az idő, ellenben a cseresznyefák még csak rügyeztek, így leginkább a tulipánfákban gyönyörködtünk erre-arra, mert azok már szépen pompáztak.

Ez volt az első nagyobb kirándulásunk Bertivel, és kellően izgultunk is, hogy minden jól sikerüljön. Washington 4 és fél órára van tőlünk kocsival, elvileg, amiből a gyakorlatban megállásokkal végülis majdnem 6 óra lett, ebben közrejátszott, hogy még nem sikerült a George Washington hídon várakozás nélkül átmennünk, az szinte mindig bedugul, és úgy tűnik, hogy a New Jersey Turnpike, mely sok helyütt kétszer ötsávos sem bírja a hatalmas forgalmat, mert az is be volt dugulva. Ekkor még nem tudtuk, de a haza út 8 órásra sikeredett, még ennél is nagyobb dugók miatt.

Csütörtökön éjfél előtt érkeztünk a Washington melletti Arlington-ba a szállásunkra, és evés-etetés-fürdés-fogmosás után már zuhantunk is ágyba, hogy másnap induljunk városnézni. Csodaszép napsütésre ébredtünk, ami nagy sétára csábított minket, így miután beértünk a városba és egy parkolóházban leraktuk az autót és az előttünk álló kilométerekkel avagy mérföldekkel nem törődve babakocsival és hordozóval felszerelkezve vágtunk bele a városnézésbe. Hol az egyik gyerek volt a babakocsiban, hol a másik, aztán volt, hogy mindkettő rajtunk volt, Berti még elől, Panni már Miki hátán és csak a szükséges cuccok voltak a babakocsiban, és csak mentünk mindenfelé.

Elsőként a botanikus kertet fedeztük fel. A kép a kertben készült, a távolban az igencsak egyedi formájú Indián Múzeum látható:

Ezután a Capitoliumot tekintettük meg, ami a Mall-nak nevezett parkos sétány egyik végében van. Itt ülésezik a képviselőház és a szenátus, és egy kisebb dombon található, amit Capitol Hill-nek neveznek.

Ezután benéztünk egy kicsit az Indián Múzeumba, amelynek már az épülete is lenyűgöző volt, ahogy az a korábbi botanikus kertben készített fotón is jól látszik.

Ezután elsétáltunk a Tidal Basin nevű kis öböl partjára. Ez a Potomac folyó mentén kialakított mesterséges tó, és ennek a partján található a Jefferson emlékmű. Ez egyébként pont szemben van a Fehér Házzal, úgyhogy ha az aktuális elnök kinéz a balkonról, akkor láthatja Jefferson szobrát, amint délcegen állva rajta tartja a szemét.

Utunk következő állomása a Fehér Ház volt, amit csak kb 200 méter távolságól lehet megnézni, ott van ugyanis a kerítése. Ezen kerítés mellett olyan turista had volt található, hogy inkább az út túloldaláról, kb 210 méter távolságból néztük meg kényelmesen, ahol lézengtek az emberek. Szinte hihetetlen, de a Fehér Háznak is van egy másik oldala, amit valamiért soha nem mutatnak a filmekben. Talán ennek köszönhető az is, hogy habár itt csak kb 30 méter távolságban van a kerítés, ennek ellenére itt senki sem bámészkodik. Mi azért lefényképeztük innen is, szóval blogunk olvasói számára íme itt van a Fehér Ház elölről, hátulról!

Ekkorra már jól elfáradtunk, de azért még megkerestük Miki kedvenc éttermét, a helyi Hard Rock Café-t, és estebédeltünk egy nagyot. Mielőtt hazamentünk volna meglátogattunk még egy helyes kis parkot játszótérrel, mert Panninak ekkorra már kezdett kissé unalmas lenni a hordozóban való utazgatás, és volt némi mozgásigénye.

Ahogy a szállásra értünk és megtisztultunk, valamint a kisebbik is megkapta a vacsoráját már aludtunk is, még Miki is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.