Berti születése arra ösztönözte az apai nagyszülőket, hogy mindent félredobva átrepüljék az óceánt, és a karácsonyt unokáikkal ( és mivel mi is velük lakunk, ezért velünk is ) töltsék.

Így hát pár nappal az ünnepek előtt Miki kocsiba is szállt Pannival, hogy a Kennedy reptérről hazahozza őket. Apró momentum, hogy elfelejtett pelenkázószettet vinni magával, Panni pedig már az odaúton be is kakilt, de ez talán a teljes történet szempontjából nem lényeges. A reptéren kiderült, hogy Panninak sok volt az eltelt fél év, és a korábban igencsak szeretett nagyszülőket gyanúsan méregette eleinte. Hogy kicsit előreugorjak a történetben, pár nappal később már újra meg volt a régi barátság, illetve Berti esetében az új.

Az első napok nagyjából otthon teltek, készültünk a karácsonyra. Miki persze ezalatt dolgozott, mivel a szabadságát már elhasználta a Las Vegas-i nyaralás és Berti születése kapcsán. A dolgok csendes folyását csak Miki anyukája szakította meg egy kis rosszulléttel. Mentünk is a kórházba, ahol Berti is született, és ahol nemsokára megállapították, hogy csupán általános kimerültségről van szó, próbáljon lazítani. Azért először egy teljes kivizsgálásnak vetették alá, és mint ahogy a fotón is látható ezt itt elég komolyan vették. Miután pár óráig élveztük az amerikai egészségügy professzionális mivoltát, végül haza mentünk abban a megnyugtató tudatban, hogy nincs semmi komoly baj.

Karácsony este átjött Fanni is ( aki nem emlékezne, ő Miki unokatestvére, aki New York-ban lakik ), így végül elég szép számban gyűlt össze a család egy kis Connecticut-i karácsonyozásra. Ajándékozás, vacsi ( köszönet Maminak ), és bejgli ( köszönet Lapapának, aki átvette Miki nagymamájától a bejglisütés hagyományát ) is volt, továbbá egy kis karácsonyfát is állítottunk, amit fel lehetett rakni a komódra úgy, hogy Panni ne érje el. Azért próbálkozott a hintarénszarvasra állásos technológiával:

A karácsonyt követő napokban gyermekeink nagyszülei leginkább New York-ot látogatták napközben, esténként pedig unokáztak. Az év utolsó előtti két napján pedig még Mikivel és Pannival négyesben elmentek Bostonba meglátogatni Gyurit ( aki nem emlékezne ő Miki nagymamájának mostoha unokatestvére ). Kissé fagyosra sikeredett az út, de csak a fokokat illetően, mivel Bostonban az év ezen szaka igencsak hideg. A hangulat viszont a megszokott volt, Gyuri a mindig barátságos kedves mivoltát hozta.

A nagyszülők a szilvesztert is New Yorkban töltötték, miközben mi otthon a gyerekekkel próbáltunk buli hangulatot teremteni, több kevesebb sikerrel. Pár nappal később pedig már menniük is kellett haza. Jó hogy itt voltatok Mami és Lapapa!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.